Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

INTÉZETTÖRTÉNET - NAGY GYÖRGY A kecskeméti Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet története 1928—1951

a kórházigazgató úgy rendelkezett, hogy a kórházban működő tüdőbeteggondozó intézetben heti két délután és vasárnap délelőtt csak nemi betegeket lássanak el. Ezt a munkát a belgyógyászati osztály alorvosa dr. Cseke László végezte, akinek segítségére volt dr. Augner Sándor, eleinte csak szigorlóorvosi minőségben. A belosztályra felvett nemi beteg nőknek a kórházi kötelező viselete lángpiros, földigérő gallérszerű ruhadarab volt. így a kórházban levő többi betegek egy-két napon belül már tudták, hogy ezek a különös ruházatú társak a „bujások". Nem volt nehéz észrevenni azt sem, hogy ezek mind a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Természetes, hogy a befogadó belosztály minél hamarabb szabadulni igyekezett a nemi betegektől, akik pedig mindössze 8 ágyat foglaltak el. Ebben az időben több, a háború alatt katonai egészségügyi célokat szolgáló épület felszabadult és a fejlődés lehetősége megcsillant a kórház előtt is. A kórházban működő tüdőbeteg-gondozóintézet új helyre költözött, helyét az anya- és csecsemőgondozó intézet kapta meg. A belgyógyászatiosztály az egykori közös csapatkórház épületét foglalta el, új helyére azonban már nem vitte magával a részére nagy terhet jelentő nemi betegeket. Ezoket a betegeket most már a szegényház mögötti elmemegfigyelőnek nevezett épületben helyezték el 16 ágyon. Az orvosi ellátást a közvetlen szomszédságában levő Járványkórház alorvosa látta el. A 16 ágy az épület két nagyobb szobájában volt, míg a cellaszerű kisebb helyiségekben elmebetegek, vagy elmebetegségre gyanús egyének voltak. Szomorúbb elhelyezést keresve sem lehetett volna találni, és nemi betegeket nyomorúságosabb helyre kényszeríteni. így megszűnt az a csekély lehetőség is, hogy a nem rendőrhatóságilag beutalt nemi betegeket megközelítőleg is emberséges körülmények között lehessen ápolni. A nemi betegek ilyen körülmények között való ellátása tehát egyáltalában nem volt megfelelő, gondoskodni kellett valami más* több és kevésbé költséges módról, s ez ismét a gondozóintézeti módszer bevezetését vetette fel. A már meglevő, dr. Merétey Sándor vezetése alatt álló anya- és csecsemővédelmi, valamint a dr. Szarvas András vezetése alatt álló tüdőgondozó intézet mintájára igyekeztek a nemibeteg-gondozó intézetet is megszervezni. 1929-ben Kecskeméten tartotta közgyűlését a „Szegedi Alföldkutató Bizottság"

22 és a „Magyar Orvosok Tuberkulózis elleni Küzdelem Egyesülete", s ezzel együttesen a tüdőgyógyintézetek és tüdőgondozó intézetek orvosainak egyesülete is. Ez a két országos jellegű egyesület így hozzájárult ahhoz, hogy Kecskemét nehéz közegészségügyi helyzete országos viszonylatban is 22 PÉTER László: Alföldkutatás — Szeged-kutatás. Szegedi Egyetem, 1969. VII. évf. 1. 17* 259