Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PINTÉR ILONA Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970

A házi gondozás bevezetése érdekében a 60-as évek végén történtek meg a kezdő lépések.

70 A napközi otthonokat csak az egészségesek tudták felkeresni. Ha megbetegedtek és ápolásra szorultak, a szomszédok könyörületére voltak hagyatva, és a helyzetük megoldását csak a szociális otthoni beutalástól várhatták. A házi gondozás bevezetésének az volt a célja, hogy az átmenetileg ápolásra szorult egyedülálló öregek helyzetén könnyítsen. A tanyai magányos öregek életén nem könnyített sem az öregek napközi otthona, sem a házi gondozás bevezetése. A nagy távolság minden segítségtől megfosztotta őket. A róluk való gondoskodás máig megoldatlan gond. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának kérdése is az egészségügyi igazgatás hatáskörébe tartozott. Az érintett két évtizedben ezen a területen történt talán a legkevesebb. 1959-ben Baján, 1960-ban Kecskeméten alakult egy-egy ktsz a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására, de a kettő együtt alig száz embernek adott munkát. Ugyanakkor ebben az időszakban 600—800 fő munkába állítására volt igény.

71 Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése az országos fejlődés eseményeinek vonulatában alakult az előbbiekben vázoltak szerint. Az 50-es években a fejlesztési lehetőségeket az egészségügyi ellátásra jogosultak számának gyors növekedése miatt az egészségügyi intézményhálózat maximális mennyiségi fejlesztésére használták fel országszerte. A nagy eredmények a 60-as években születtek : a védőoltások rendszeressé tételével a minimálisra csökkent a járványveszély, az egész országban felszámolták a tömegeket legjobban fenyegető betegséget, a tbc-t. Az orvoslakások és orvosi rendelők építésével az alapellátás körülményei is sok tekintetben normalizálódtak. Sikerült elérni, hogy ne legyen a megyében 4000nél több lakost magában foglaló általános orvosi körzet. A megye területén dolgozó orvosok száma megkétszereződött a 20 óv alatt, az 1950. évi 399-ről 801-re nőtt. Tízezer lakosra 1950-ben 7, 1970-ben 14 orvos jutott. Ez az adat önmagában elegendő az egészségügyi ellátásban bekövetkezett változás érzékeltetésére. Igaz, hogy Bács-Kiskun megye ezen a téren is elmaradt a vidéki átlagtól, hiszen a tízezer lakosra jutó orvosok számának vidéki átlaga 1970-ben 17 volt. Kétségtelen, hogy bőven maradtak megoldásra váró feladatok, hogy az egészségügyi ellátás és a szociális gondoskodás mértéke és minősége távolról sem volt minden igényt kielégítő. De ez a két évtized minden gond ellenére gyökeres változást hozott a megye lakosságának egészségügyi és szociális ellátásában. 69 Tan. jkv. 1909. X. 1. 70 Uo. 71 Uo.