Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
méltóztatták vonni, és meg pirulva az asztalra fel vánszorogván, hogy a' trantsérozáshoz nem értő Ifjakat meg kémélnék, magok magokat fel vagdalták. Mit mondjak a' Bábonyi, Tömpöri Ország szerte hires( !) . . . jó féle Borokról ? Ki hullott a' tsap, fel ugrott a' szájadzó (ti. a hordódugó), a' poharak elő áltak, a' torok meg nyilt, el nyelettetett a' pokol, és az ő diadalma." 1831-ben a vendégfogadó étlapján szerepelt reggelire ,,fehér (ti. tejes)" kávé kiflivel. Az ebéd ,,öt féléből áll a' Posztpász (helyesen: posztpászt — Sz.), vagy tsemegón kivül" : leves, darab hús mártalékkai, főzelék, becsinált, tésztás étel, pecsenye hozzávalókkal, kenyér. A vacsora: leves, „paprikás tsirke vagy borjú 's bárány betsinált, baromfi petsenye kenyérrel edjütt." Bél Mátyás említette a Tractatus de re rustica Hungarorum c. művében, hogy abban az időben (1723) már általános volt a paprika használata országszerte. Nos, mint idéztük Szentmiklóst is meglakta a tudós 1730-ban, de iratainkban csak 1783-ban van először szó paprikavásárlásról; 1854-ből való értesülésünk szerint a Jászkunság népe „a paprikát el nem hagyja . . . Étkeinek legczélszerűbb fűszere, betegségei ellen igazán észszerűleg választott óvszer", bár csak a XIX. század második felétől kezdték termelni e növényt kerületeinkben „itt ott szenvedélyből". 5 Önmarcangoló akasztófahumorral állapította meg Ady Alföldünk népéről: „Álmuk a zsíros semmi", s csakugyan zsírigényét hangoztatta a helybeli kiskun a híres Kun Lisztában : „Tálát adogatá,'sírós Derejéjét, Nem kémélte tőle kövér petsenyéjjét." Hasonlóképp sokszor megörökítették jegyzőkönyveink lakosságunk panaszát : „ ... a' hús ára igen magossan áll, mégis a' mészáros sovány marhákat vágat . . ." Módosul fönti képünk az 1806. jún. 13-i tanácsi jegyzőkönyvnek a székárendátorról szóló soraiban: ,, . . . igen rossz és egészségtelen marhákat vágna, és ... az Bárány Hustis a limitationn (ti. a kerületek által megállapított hivatalos áron) . . . feljebb mérné, ... az Marhának Máj ját, Szivét, száraz lábát ki méri . ; ." A panasz jogalapja a ref. egyház Matriculájában 1735-ben rögzített mészárosi eskü: „Gazdagnak, Szegénnek Személly válogatás nélkül jó húst igazán mérsz . . ." Nos, szakmai tárgyaláskor elemi kötelesség a szakszerűség, s meg kell mondanunk, hogy bár ma már egyre kevésbé, régebben azonban szükség5. PALTjGYAY: i. m. 86. 1.
