Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Sokat köszönhet hazai tudománytörténetünk az utóbbi évek erdélyi művelődéstörténeti kutatásainak, kiadványai megjelenésének. Orvostudományunk külön lekötelezettje az erdélyi közművelődésnek, mivel egyrészt ellátta e tudományt magyar nyelvű szakirodalommal a múltban, mostanában pedig föltárta az erdélyi fejedelmek pártfogása alatt működő híres magyar orvosok kapcsolatait a nyugati egyetemekkel, az európai szellemi áramlatokkal, valamint ez utóbbiaknak hazai jelentkezésével. A dolgok természetének megfelelően népesebb településeinkben, városokban, majd mezővárosainkban tapasztalhatunk minőségi változást előbb a betegellátásban: a laikus elem lassú, háttérbe való szorítását. A jelenség önként következett városaink funkcionális jellegéből, hiszen magasabb iskolázottsággal bírt polgársága, tehetősebb volt, tehát igényesebb. Képzett orvostudoraink elméleti fölkészültségére következtethetünk a korabeli Szakirodalomból, s ha rendelkezésünkre áll a muzeális orvosi könyvtár — akár pusztán csak válogatás a hazai, külföldi irodalomból —, tartalmukból, a könyvek lapjain található kézírásos bejegyzésekből ugyanígy jogunk van következtetni a fölső-kiskunsági mezővárosok múltbeli egészségügyi ellátására is. Módszertani okokból Kunszentmiklós egészségügyét elemeztük, mivel régi irattára hozzáférhető a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban, a kunszentmiklósi gimnáziumban megtalálható tisztes muzeális orvosi könyvtára, továbbá lakossága erősen tarka képet mutat a szomszédos uradalmakból beköltöző nincstelen cselédség, cigányság miatt. A jászkun autonómia megszüntetéséig (1876) Szentmiklós volt a szellemi központja a Kiskunságon belül saját életét élő fölső résznek, s így a földolgozásban nyert tapasztalatok nagyjából általánosíthatók az egész Fölső-Kiskunságra.