Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

fejkvótát hagyott meg egy évre, elrekvirálta az összes zsákokat és sorozásokat rendelt el 18—42 évig:)".

90 A háborús évek anj agi és emberáldozatának, s az ebből adódó fásultságnak, a birtokos parasztság mentalitásának az ismeretében a megye és az ország vezetői előtt sem lehetett, s nem is volt titok, hogy a sorozási rendelet és a fejadagra vonatkozó számítások milyen hatást fognak kiváltani az országban, különösen az agrárvidékeken. A Duna—Tisza közén tulajdonképpen már a március végi, április eleji toborzást sem fogadta egyöntetű lelkesedés. Bár a térség városainak ifjúmunkásai, diákjai, régebb óta szervezett munkásai, s különösen a bácskai menekültek közül szép számmal jelentkeztek a Vörös Hadseregbe,

91 a lakosság túlnyomó többségét kitevő parasztság s a munkásság másik része már ekkor passzív maradt. A kecskeméti Direktórium március 26-i jelentése szerint az ,,Alföld metropolisában", ,,A Vörös hadsereg szervezése abszolút kudarccal végződött";

92 később . . . mintegy 2000-en jelentkeztek, különösen a bresztibéke után hazatértek és az ipari munkásság köréből, de feltűnő volt a parasztság távolmaradása."

93 Csuka Béla politikai megbízott panaszolta április 4-én és 6-án Kiskőrösről, hogy ,, . . . a sorozás csekély eredménnyel folyik."

94 Pontosan tudjuk, hogy a 4480 lakosú Hajóson április 30-ig hatan,

95 a 4164 lakosú Sükösdön május 8-ig tizenhármán,

96 a 14 729 lakosú Abonyban május 30-ig ,,egy-ketten"

97 jelentkeztek vöröskatonának. Hogy ezek nem kiragadott adatok, s a Vörös Hadsereg szervezése ebben a térségben valóban nem hozta meg a kívánt eredményt, azt a Duna—-Tisza közi agitációs körútjáról áprilisban visszatérő Sinkó Ervin fenti jelentésekkel egybehangzó véleménye — úgy véljük — meggyőzően bizonyítja.

98 S ha március végén, április elején, amikor pedig a földmunkások és parasztok jelentős része munka nélkül volt, a Vörös Hadsereg szervezése ilyen visszhangra talált, nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági munkák dandárja, az aratás megkezdése előtt még kevesebb sikerre számíthatott. A megye Munkástanácsának és Intéző Bizottságának június 9—11-i ülésein a Duna—Tisza közi küldöttek ezt világosan 90 H IL. Szegedi HM. 5/a. oszt. 583/1919. sz. 91 B-KmL. Kiskunhalas. Direktórium ir. 9/1919. sz.; Olvasókönyv a magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei történetéhez, összeáll. Szabó Miklós—Békevári Sándor—Bálint Béláné—Fenyvesiné Góhér Anna—Bársony Ferenc. Kecskemét. 1975, Kiad. Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat. 472 p. 75. old.; PATAKI Ferenc: A ceglédi vörös munkászászlóalj története. = 1918—1919 Cegléden. Szerk. I. Sándor Ildikó. Cegléd. 1909, Kossuth Múzeum kiadása. 142. p. 59—93. old.; Rácz, 35—30. old. 92 A táviratot közli: HAJDÚ Tibor: A forradalom győzelme vidéken. = Századok. 1959. 93. évf. 1. sz. 170.old. 93 B-KmL. 1919-es különgyűjtemény. Szili István gépírásos visszaemlékezése. 94 PIA. 603. f. 0/26. ő. e. 40. fol. 95 Uo. 606. f. 3/41. ő. e. XVI. köt. 1352. fol. 96 Uo. XVII. köt. 1403. fol. 97 Uo. XIX. köt. 1592. fol. 98 SINKÓ Ervin: Szemben a bíróval. = Valóság. 1975. 18. évf. 1. sz. 40. old.