Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

az volt, hogy a legeltető állattenyésztéshez megfelelő területe legyen akkor is, amikor a tervezett közföld kiosztásokra a belső földek arányában sor kerül. A puszta megvásárlásának céljára 1848. március 21-én a birtokos la­kosság „nevezetes" részének jelenlétében megalapították a harkakötönyi pénztárt. Külön bizottmányt választottak a törlesztések ellenőrzésére. Döntöttek a város részére megörökített pusztai rész „mi móddali előszer­zése" ügyében. E pénztárba folytak be azoknak a földeknek a jövedelmei, amelyeket a birtokosság tulajdonának tartottak; tehát azoknak a földeknek a jöve­delmei is, amelyeket a birtokos lakosság 1850-ben és a felosztás előtt a vá­rostól igazságtalanul elragadott. 54 Ez már nem városi pénztár volt. E pénztár képviselte későbben a birto­kosságot, ebből a pénztárból fejlődött ki folyamatosan a tanácstól teljesen különálló jogi személ} r , a közbirtokosság. A birtokosokból álló városi tanács minden eszközzel elősegítette, hogy az önállósulás időpontjára a város hasz­nálatára visszahagyott földek nagy részét magához vehesse. A műveletlenül maradt városi földek úgy tűntek, mintha a birtokossági közföldekhez tar­toznának. Ezt a látszatot a birtokos elöljárók igyekeztek erősíteni, főképp abban az időszakban, amikor Ferencszállás puszta felosztását tervbe vet­ték. A teljesség igénye nélkül vessünk pillantást a birtokosság fondorlataira. Különösebb magyarázat nélkül is érthetővé válik, hogy a birtokosok vezette tanács miért került a pusztakeresők folytonos támadásának kereszttüzé­be, miért nem nyugodott meg a nép a többszöri folyamodások legfelsőbb elutasításában sem. 1850. december 30-án gazdasági gyűlésben Fazekas János és ifjú Szabó János megtámadták a város tulajdonát képező ferenc­szállási tanyaföld tulajdonjogát. Azt állították, hogy azt a birtokosság kö­zös tulajdonából szakították ki a szállásoló katonaság céljára, mely eddig a község terhe volt. Mivel most már az ellátás a kincstár terhére történik, nincs ok, hogy ez a föld a többitől külön legyen. Adják vissza a birtokos lakosságnak birtokarányos felosztásban. A gyűlés ezt tárgyalás nélkül meg­szavazta, megerősítés mellőzésével jóváhagyta. Ismeretes volt pedig a ta­nács előtt az 1844-ben kelt nádori határozat, amely megtiltotta a közigaz­gatási kezelésben lévő földek elidegenítését. A mohó birtokosok nem törőd­tek azzal, hogy a város a közigazgatási és egyéb kiadásait miből fogja fe­dezni. 1854-ben a 333/1854. számú közgyűlési végzéssel 200 hold földet vissza­54 SZERELEMHEGYI: 139—140. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom