Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

mindeneket megfontolva „ezen Kényes tárgyban" régi jogaiban akar maradni.

10 Nevezetesen az évi bíróválasztásra a candidatiot (jelölést) továbbra is a tanács készítse; a voxolás (szavazás) az előkelő birtokosok vagy azok képviselőinek (convocatusoknak) joga legyen; a tanácstagokat a tanács válassza; a második bírót és egyéb hivatalos személyeket a tanács nevezze ki. Az írás nem szól arról, hogy a Kerület az eredeti elhatározását hogyan valósította meg. Az biztos, hogy a tanács a kialakult gyakorlaton semmit sem változtatott. Igazolja ezt az 1842. évi akció is, amelyet a kisbirtokosok indítottak a város közügyeiben való részvételért. Vagyis, hogy a város közügyeinek elintézésére ,,ne egyedül és nélkülük a városi tanácsülések lehessenek hívatva, az ügyek intézésében a lakosság is részt vehessen." A város négy tizedében 15—15, összesen 60 képviselőt akartak a városi tanács mellé választani. A birtokos lakosság erről természetesen hallani sem akart. Végül is a kezdeményezést a tanács visszavonatta. A városi tanács a közügyek intézése mellett kezelte a közföldek pénztárát és rendelkezett a haszonélvezeti jogokkal is. E ténykedésének háborítatlansága majd 100 évig tartott. Az 1840-es évek elején a parasztság differenciálódása, a legalacsonyabb birtokkategóriák túlsúlyba jutása, a nincstelenek felhalmozódása igen előrehaladt. A közhaszonvételekből mind többen és többen szorultak ki, aminek következtében a viszonylag fejlett állattartás (a közlegelőkből való kizárásuk miatt) válságba jutott. Az állattenyésztésről a földművelésre való áttérést viszont lehetetlenné tette a földhiány. A föld tulajdonának feudális rendszere a tömegek számára még a kilátást sem villantotta meg a földszerzést illetően. Ez a felismerés is egyik forrása és táplálója lesz a redemptusi jussok szenvedélyes keresésének, a birtoktalanok összefogásának. A haszonvételi jogért az első komolyabb fellépés 1841 májusában történt. Pap László, Fitsór Imre, Nagy Péter Sándor, Mák József — akiknek és utódaiknak nevével még találkozunk — 96 társukkal a tanácshoz folyamodtak, hogy a „pusztabéli nyilas kaszálló illetőségeiket" még a folyó évben adja ki a tanács. A kérelemben maguk is elismerték, hogy „részint elődeik, részint ők magok belső földjeiket örökössen el adták ugyan, de a' ferentzszállási és Csólyosi pusztákbéli illetőségeiket el nem adták a' minthogy ezek nem is foglaltatnak az örökítő Levelekben." A tanács állást foglalt, hogy a földek eredeti általános váltsága óta a tanyai földeknek és a közhasználatú pusztáknak tulajdonosai ugyanazok vol19 TJ. o. 1826. évi 7. sz. határozat