Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

4 forintokat; a Vonó Marhával és Lovakkal biró olly gazda pedig akinek egy negyedrész Sessióig vagyon 8 ft, a fél hely földtől pedig föllyebb 12 fkat esztendőnként, mind szántás széna és nád hordás, ugy egyéb majorkodás béli fuvarokért fizessenek."

5 A nemesek a közmunka alóli immunitásra tovább is törekszenek. Az 1805. május 25-én tartott tanácsülésen a tanácsvezetők szóváteszik: Olyan mértékben növekszik a nemesek száma, hogyha ezek a teherviselésből részt nem vállalnak, ,,a város közönsége pusztulásra hajol."

6 Végül is a nemesi kiváltságra törekvéseket a kerület segítségével visszaszorították s a nemeseket a nádor 1803. évi rendelete szerint a majorkodási közterhek viselésére kötelezték. A jászkun községek „redemptionális eljárása" egyöntetű volt ugyan, vagy hasonlított egymáshoz, de a kivitel részleteiben, melyek később nagy fontosságú kérdések szülő okai lettek, sok községnél eltérés volt. Több helyen a redemptor tetszése szerint választhatta megváltás tárgyául a territóriumot, egyik vagy másik pusztát, esetleg egyiket kizárva, vagy mind egybefoglalva is. Félegyházán a megváltás folyamata különlegesen alakult. Itt aki a redempcióba bizonyos összeget fizetett, ezt az összeget betudták az összes felegyházi redemcióba, melynek tárgyát, mint tudjuk, a félegyházi határon kívül több puszta alkotta. Félegyházán —• Félegyháza és több más puszta területéből álló redempcióba együttesen fizették be a forintokat a megváltott föld arányában. A félegyházi redemptusoknak tehát a helység valamennyi pusztájában volt részük. A tulajdonba kapott külső földek tökeföldek voltak a belsőségben levő háztelkekkel szemben. Fél Galambos és Csólyos pusztákat a redempció után 10—12 évvel később váltotta meg Félegyháza és csatolta határához. E területek megváltását pótlék alakjában vetették ki az eredeti redemptusokra vagy azok jogutódaira. A két pusztát úgy tekintették, mintha a helység határával egyidőben váltották volna meg. Csólyos redempciójának van egy érdekessége; ugyanis a váltsági árat csakis a szántófölddel rendelkező házbirtokos redemptusokra vagy jogutódaikra vetették ki, de nem a birtokaik arányában, hanem „egyre-másra". Ez a felemás gazdasági intézkedés később sok baj és vita forrása lett, amikor a közösen használt legelők felosztása napirendre került. 5 TJ TJ. o. 183. sz. határozat. C TJ. o. 108. sz. határozat.