Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
PINTÉR ILONA Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922—1946
it. 146 A kamarai tagok véleménye szerint ugyanis enélkül sem kamarának, sem a mezőgazdasági bizottságoknak nem lehetett meg a kellő súlyuk sem felfelé, sem lefelé. 147 Sokat várt a DTMK a 3970/1943. M. E. sz. rendelettől, amellyel azonban csak az egy törvényhatóság területénél kisebb területre terjedő mezőgazdasági kiállítások és áruminta-vásárok engedélyezési jogát kapták meg a kerületi kamarák. 3. A DTMK ÜGYINTÉZÉSE Az érdekképviseleti törvényben vázolt szerteágazó feladatok végrehajtására hivatott kamarai hivatal, amint azt korábban vázoltam, meglehetősen kis létszámú testület volt. Az indulás éveiben egy-egy tisztviselőnek több szakterületet kellett átfognia, szakosodásra csak a létszám növekedésével kerülhetett sor. Ez a 30-as évek közepére valósult meg. Ekkor a növénytermelésnek, a növényvédelemnek, az állattenyésztésnek, az értékesítési és a mezőgazdasági bizottsági ügyeknek volt szakelőadójuk. A későbbiekben még a mezőgazdasági gépészeti és a baromfitenyésztési ügyeket intézte szakelőadó. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az illető tisztviselők csak ezekkel a szakterületekkel foglalkoztak, csupán azt, hogy ezeken a területeken speciálisan képzettek voltak, és a szakterületeket érintő ügyekkel kizárólag ők foglalkoztak. Emellett azonban más jellegű ügyeket is intéztek. A feledataikat az igazgató határozta meg. Ilyen kis létszám mellett a teljes szakosodás nem volt lehetséges. A fogalmazók munkáját könnyítették a viszonylag nagy számban alkalmazott gépírónők. Létszámuk általában megegyezett a fogalmazói kar létszámával. Az igazgató tekintélyes számban alkalmazott szerződéses dolgozókat — a gépírónők többsége sem volt státusban —, köztük legnagyobb számban a körzeti intézőket, akik a kamarai hivatalt a vidékkel, a mezőgazdasági bizottságokkal voltak hivatva szorosabb kapcsolatba hozni. A kamara anyagi természetű ügyeit a számvevőségnek nevezett, egy számvevőből és egy pénztárnokból álló személyzet intézte. Az utalványozási rend a következő volt: A számlákat és az utalványokat a referens előadó kapta meg, aki ellenőrizte és igazolta a követelés jogosságát, majd átadta a számvevőnek. A számvevő megvizsgálta a számla jogosságát és összegét, valamint azt, hogy a kiutalásra van-e fedezet. Ha minden rendben volt, az 146 A mezőgazdasági bizottságok számára első fokú, és a mezőgazdasági kamara számára a másodfokú hatőBgái jogkör biztosítása volt a cél. — BKmL. DTMK ir. Választmányi ülés jkv. 1932. dec. 17. 147 Uo. Közgyűlési jkv. 1931. nov. 9.
