Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

amiben többek között azt hangoztatják, hogy „előbbre kell vinnünk az Alföld növénytermelését, állattenyésztését, munkálnunk kell annak közlekedésügyi, közigazgatási és közegészségügyi kérdéseit, dolgoznunk kell az alföldi szövetkezeti mozgalom megerősítésén és kiépítésén, a gazdasági egyesületek és gazdakörök talpraállításán és végül az alföldi magyarság, közelebbről a tanyai lakosság kulturális és társadalmi előbbrevitelén."

90 A kamarán belül 1926-ban megalakított tanyai szakosztály munkáját, amelynek tagjai a tanyai tanítók, gazdaköri vezetők, falusi papok és kisgazdák közül kerültek ki, méltán az 1930-as években magasabb szinten kialakult „népi mozgalom" előtörténetének tekinthetjük. Különösen a tanyai és falusi tanítók tettek rendkívül sokat. A tanyai szakosztály egyik tanító tagjának cikke valóságos — noha nyilvánvalóan ellentmondásokat hordozó — programot is ad munkájukhoz: „A tanya népének felkarolását célzó munkálkodásnak két fő irányban kell működnie. E két fő irány egyforma fontossággal bír, s minden tekintetben szoros kapcsolatban van. Egyik, hogy a többtermelésnek mind egyéni, mint nemzeti fontosságáról a tanya népét meggyőzzük, s annak mikéntjébe belevezessük, beleneveljük. A másik, hogy igyekezzünk nemes szórakoztató foglalkoztatással a tanyai életet elviselhetőbbé tennihogy a tanyai népet kiemeljük az elmaradottságból, nemcsak anyagi téren, hanem a szellemiek terén is el kell kezdenünk a többtermelést!" ,,. . .A tanyai nép — különösen a nagyobb számban levő törpebirtokosok — nem szereti az iskolát, azért, mert a legnagyobb munkaidőben veszi el tőle a gyermekét. A tanyán nemcsak a 10—12 éves, de már a 6—7 éves gyermeket is odaállítják a disznók, tehenek, ludak mellé, s ez felette fontos állás, mert az a pöttön gyermek ott egy felnőttet helyettesít, aki addig végezheti a súlyosabb mezei munkát..." ,,. . . A tanyára küldendő tanítókat külön kell előkészíteni csak azok közül, akik önként, s kedvvel mennek a tanyára. A tanyára hivatalból, vagy pláne büntetésből helyezett tanító munkájának nagyon silány eredménye lesz. Ha az állam büntetésből helyez egy tanítót a tanyára, akkor saját magát, s azt a népet is megbüntette, melynek az ilyen embert a nyakára küldi!"

91 De még ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítása is rengeteg nehézségbe ütközött. Nem azért, mert hiányoztak az olyan lelkes tanítók, akik „önként, s kedvvel mentek a tanyára", hanem azért, mert ezek az emberek két tűz között voltak. Egyik odalról meg kellett szerezniük a parasztok 90 Magyar Hóna, 3. évf. 5. szám, 1925. május. 91 Magyar Róna, 3. évf. 8. szám, 1925. augusztus.