Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

tői fogva igen nagy figyelmet szentelt. Az volt a véleménye, hogy csak a súlyosabb eseteknél kell megoldást találni, de azok felkarolása elengedhetetlen. Az államhatalom viszont nem mehet el odáig, hogy az ily rokkantak teljes eltartását magára vállalja. „Ellenkeznék az osztó igazsággal is, hogy oly munkaerő, mely még használhatna, a tétlenségnek adassék át. De ez végzetes volna magára a rokkantra a dologtalansággal járó kísértések, veszedelmek miatt."

204 Az érsek ezután kifejti a megoldás fő elveit. Fontos feladat — mondja, hogy a rokkant korábbi életszínvonala ne süllyedjen, sőt lehetőleg emelkedjék is, mert az így elért társadalmi helyzet nem lesz többé alamizsna, hanem a — „vitézségnek és megfogyatkozott erői mellett is tanúsított iparkodásnak megérdemelt jutalma".

205 Ebből a célból rokkanttelepek felállítására van szükség országszerte. A telepek előkészítésére ún. rokkantak iskoláját kell létrehozni, melyekben tanfolyamszerűén az új foglalkozási ág alapjait tanítsák. Különösen szorgalmazandók a gyárszerű ipari telepek, mert ezekkel egyben új iparágak is honosíthatok meg egyes vidékeken. Ezek mellett azonban föld is kell hogy legyen, hogy a zömmel paraszti múlttal rendelkező rokkantak üres óráikban elbabrálhassanak. Betetőzi a rokkanttelep helyes elindításának feltételeit, ha a betelepülők saját házat, hajlékot kaphatnak, s ezzel otthont teremthetnek. Végezetül igen nagy gondot kell fordítani a rokkantak lelki gondozására. Ezeket a szempontokat azért kísértük figyelemmel, mert Várady a Kalocsán létrehozott rokkanttelepén mindezeket a gyakorlatban is megvalósította. A háború első évétől működtetett rokkantiskolát 360—380 katonával, akik a méhészeti eszközök gyártásában, kosárfonásban, seprőkészítésben, kefekötésben és egyszerűbb asztalosmunka végzésében nyertek kiképzést. E felsorolt foglalkozások befogadására kereseti ipartelepet építtetett, melyhez egy méhészeti telepet is csatoltak.

206 Ezekhez és a lakóházakhoz szükséges telkeket az érseki földekből adományozta Várady. Az egész akcióról a Kalocsai Néplap 1922 októberében a következőket írta: „Tény az, hogy maga Kalocsa a legkevesebbet tett és tesz a rokkantak anyagi helyzetének javítására. Váradynak . . . tudható be egyedül, hogy a rokkantak e kis része nem nyomorog, — ami a többi százezernek kijut. A telepet az érsek a méhészeti egyesületre bízta három évvel ezelőtt, amely 85 000 korona költséggel iskolát és imaházat állított fel, s ezzel az érseken kívül a legnagyobb áldozatot hozta. De a város és a nagyközönség ezekhez eddig nem járult hozzá."

207 Ugyanakkor az érsek más módon is igyekezett a rokkantak segítsé204 KÉL. I. Persz. Várady. — Eszmefuttatás a rokkantkérdésról. Dátum nélkül, {a világháború alatt íródott) 205 Uo. 206 Uo. 207 KN. 1922. október 14.