Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

áldozatul s csupán Németország áll szilárdan, ahol a világi papság derekas munkája megmentette az egyházat. Majd a magyar viszonyokra térve elmondja, hogy a legnagyobb erő a magyar és német katolikus nép egy jó részének és az egész tót katolikusságnak „kitűnő vallásossága". „Gyengeségünk forrása ugyanakkor a radikális áramlat szervezettsége, az igazi katolikus intelligencia csekély száma, társadalmi gyengesége, — sa veszedelem, hogy a proletárok és a nemzetiségiek a maguk érdekeinek biztosításával megalkúsznak a radikális irányzattal, azután pedig egyesült erővel ellenünk fordulnak".

192 Várady úgy látja, hogy a védekezés egyetlen lehetséges és hathatós útja a katolikus szervezkedés. Annál is inkább, mert a szociáldemokraták, a protestantizmus és a nemzeti egyházak is erős szervezeteket mutatnak fel. Ezután hosszasan időz a szociáldemokrata szervezeteknél s elmondja róluk azt, amit mint minisztériumi tisztviselő mondott valaha. Valóban feltűnő a kérdések felvetésének, a probléma megközelítésének, de még az egyes kitételek fogalmazásának változatlansága is. Ebből a szempontból nem fejlődött semmit az érsek álláspontja, igaz, új státuszában kevesebbet is beszélt ezekről a kérdésekről nyilvánosság előtt. A Csernoehnak írt levél végső kicsengése tehát az, hogy a jelenlegi átmeneti időben szükségszerű a vallási alapon álló katolikus társadalmi szövetség megalkotása és erősítése. „Tagjai legyenek férfiak és külön nők 18. életévüktől kezdve. Tagsági kötelezettségük legyen az aktív katolikus élet szabályainak betartása. Minden vidéki egyesület vezetője a plébános, aki a nagyobb helyeken önálló csoportokat alkothat. Ezeket valamelyest összefogná a megyéspüspök. Fenn elég volna a püspökök kapcsolata."

193 Váradynak ez a kívánalma teljesen beleillik abba a folyamatba, melyet az 1918 őszén elmélyülő forradalmi válságra reagálva a katolikus politikai mozgalom indított meg. Hiszen a klerikális propaganda által szervezett „szociális hetet" — és a mozgósító püspöki körleveleket tulajdonképpen hasonló motívumok szülték. Az érsek azonban nemcsak a választójog kérdésére reagál a dokumentumban, hanem magára a választásokra is. 1920. január 1-én egy körlevelet kizárólag ennek szentel, mert „kötelességének érzi", hogy az országos választások előtt „néhány mellőzhetetlen körülményre felhívja a hívek figyelmét".

194 Elmondja, hogy a nemzet csak a keresztény elvekhez való visszatérésben keresheti jövendő boldogulását, mert óriási bukását éppen az okozta, hogy nem keresztény jelszavak lettek úrrá az országon. A keresztény elvek kitűzése azonban kötelezettségekkel is jár, melyeket mint elemi krité192 TJ. o. 193 ü. o. 194 KÉL. I. Persz. Várady. —• Körlevél a hívekhez. Kalocsa, 1920. január 1. Gépelt másolat.