Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

impérium felettes hatóságaival való összműködése és a zavartalan közigazgatás és jogszolgáltatás el sem képzelhető. A Szt. Antal nyomda kérdésével kapcsolatosan azt írja az elnök, hogy az Várady kiküldöttjének szóbeli előadása szerint időközben rendeződött. (Az érsek válaszából tudjuk, hogy a „Délvidék" megjelenését engedélyezték.) Végül megemlíti, hogy a cenzúra problémáját a szerbek, horvátok, szlovének királyságának belgrádi kormányához irányították, mint a megoldásra egyedül illetékes fórumhoz. A záró sorokban biztosítja Váradyt, hogy „nekik is érdekük és legfőbb óhajuk a katolikus egyházzal és annak híveivel fenntartani a zavartalan jó viszonyt". Viszont kérik az érseket, hogy „hatalmas befolyásával" hasson oda, hogy a nagyközönség nyugodjék bele ezen országrésznek új állami hovatartozásába és „renitentiájával ne tegye lehetetlenné a Narodna Upravának ama törekvését, hogy a közigazgatást és a személyi és vagyonbiztonságot zavartalanul fenntartsa."

150 Várady erre ismét tollat ragad, sorra veszi a megválaszolt témákat s néhány köszönő vagy korábbi álláspontját fenntartó mondatot fűz hozzájuk. (Például az eskü kérdésében változatlan a véleménye, tehát a válasz nem győzte meg.) Az érsek türelmetlenségét mutatja hogy öt napon belül válaszolt, ellentétben a Narodna Upraváva.1, mely Várady memorandumára csak két hét után reagált. Ezt a sürgős ügyintézést a levél tartalma indokolja némiképp. Ugyanis az érsek ezután rátér a megszálló hadsereg és a lakosság közti egyre gyakoribb incidensek taglalására. Az esetek leírásában igen sok a szubjektív elem. Az érsek is sokszor feltételezésekkel érvel. Mégis követjük Várady gondolatmenetét, mert az ilyen szituációkra jellemző kaotikus állapotok képét tárja elénk, ugyanakkor bemutatja az érsek igen nehéz porti kai helyzetét. Újvidéken — írja az érsek — a közönség egy része azon hírre, hogy a párizsi békekonferencia a megszálló csapatokat visszaparancsolta volna — tüntetett. A tüntetésben állítólag részt vettek az ottani magyar és katolikus főgimnázium tanulói is. Ezért a gimnázium igazgatóját letartóztatták — írja felháborodva Várady —, „mintha annak módjában lett volna olyan tömegjelenségben, amilyen a tüntetés volt, az ifjúságra bármely irányban befolyást gyakorolni."

151 Reméli, hogy azóta az igazgató szabadlábra került. A direktort bizonyára nem azért tartóztatták le, mert egy tömeget nem tudott feltartóztatni, hanem mert a tömeg megszervezésében lehetett szerepe, s mert pechjére egy valótlannak bizonyult hírre reagált. 150 U. o. 151 KÉL. I. Pol. ir. — Várady levele a Narodna Upravának. Kalocsa, 1919. február 18.