Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

a nyílt uszítástól. Ez azonba csak módszertani kérdés, hiszen a körlevelek egyébként a háború támogatását szolgálták. A Károlyi hatalomrajutását követő napokban az érsek egy iratot intézett a kalocsai Nemzeti Tanácshoz. Ebben a testület tudomására hozza, hogy az egyházmegye papsága, a káptalan és ő személy szerint is ,,kötelességszerűleg" csatlakozik a felelős kormányhoz és támogatja annak szerveit.

124 Egy hét múlva pedig a köztársaság kikiáltásakor külön körlevelet adott ki. Ebben „szive mélyéből kívánja", hogy az átalakulás a nemzet javára váljék. Ügy látja, hogy a világ és a belső politika alakulásai egyaránt szükségessé tették a köztársaság kimondását, az országra nehezedő súlyos feladatok egész sora pedig egyenesen követelte, hogy az államforma tekintetében mielőbb teljesen világos helyzet álljon elő. Ugyanakkor figyelmeztet az ebben rejlő veszélyekre is: „A köztársaság a nép szabadsága szempontjából tökéletes államformának mutatkozik, de csak ha a nép elég okossággal és megfontolással tudja önmagát kormányozni. Különben könnyen eszközzé válik egyesek kezében, akik azután a néptől nyert hatalmat nem a közjóra használják".

125 Tehát a köztársaság — folytatja —- nem azt jelenti, hogy ki-ki „garázdálkodhat amint neki tetszik". Ellenkezőleg. A nagyobb jogok nagyobb felelősséggel járnak. „Ha nem tartjátok szem előtt a felelősséget, mellyel a nyert jogokért Istennek és a hazának tartoztok, áldatlan zűrzavar állhat elő."

126 Ezek az érvek Várady ellenszenvét mutatják az új államformával szemben. Egyetlen köztársaság sem jelentett szabad garázdálkodást polgárainak, és ezt az érsek is jól tudta. Viszont a háború alatt megerősödött forradalmi erők győzelmének alkotmányos formája méltán megrettenthette, ő, aki végigharcolta legaktívabb éveit a baloldal ellen s így ismerte erőiket, céljaikat, felismerhette az erőtartalékokban rejlő potenciális veszélyt. Hiszen nem valószínű, hogy Károlyira gondol elsősorban, amikor a nem megfelelő vezetésről beszél — noha tőle is bizonyára sok minden elválasztotta. Sokkal inkább annak lehetőségére, ami a baloldal radiáklis szárnyának előtérbe kerülésével szükségszerűen bekövetkezhet a vezetésben. Ugyanakkor már most kezdi foglalkoztatni az egyházmegye idegen megszállásának problémája is, mely következő fejezetünk anyaga lesz. „Legfőbb gond hazánk épségének megvédése ... ez országunk létérdeke" —• mondja.

127 És ezzel körülbelül ki is merül az anyagunk. Ugyanis a Tanácsköztársaság napjaiban teljes a csend. Se politizáló körlevelek, se állásfoglalások nincsenek. A proletárdiktatúra bukását követő időszak dokumentu124 KN. 1918. november 9. 125 LITT. CIRC Várady. Kalocsa, 1918. november 10. 5430. 126 U. o. 127 U. o.