Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

ülésén megjelenni és „hathatós befolyásával a szőnyegen levő javaslatok törvényerőre emelkedését biztosítani szíveskedjék." 44 Még ugyanezen a napon érkezett levelében Zichy Aladár is igyekszik meg­nyerni az érseket, de ő mint a néppárt tagja, a munkapárt ellenzékének ér­veit mondja. Az üggyel kapcsolatban nem azt tartja a legdöntőbbnek, hogy Tisza a véderőt keresztül vitte, — amit maga is „szükségesnek" mond —, hanem hogy a fegyveres erőszakot alkalmazta a parlamentben. Ezzel az alko­kotmányon rést ütött, a dinasztia és a nemzet közé új éket vert s minden konzervatív politikának megnehezítette létét, úgyszólván kompromittálta. „Mindezt helyre hozni és azoknak megmagyarázni, kiknek érdekében ezt Tisza cselekedni vélte, a főrendek joga és kötelessége." 43 Ezután a következő megoldási javaslatot teszi. „Egyedül a főrendiház állíthatja helyre a jog­folytonosságot azzal, hogy a restitutio in integrumot keresztül viszi azon kötelezettséggel az ellenzék részéről, hogy legalább formában adja meg a véderőt etc. ami ma formasérelemmel van keresztülerőszakolva. A ház­szabályt pedig megcsinálja azután az egész ház kompromisszummal." 46 Befejezésül arra kéri az érseket, hogyha ezt a gondolatmenetet osztja, úgy jelenjen meg a főrendiházban és próbáljon másokat is megnyerni ezen állás­pontnak. A vérig sértett Apponyi az „utolsó órában" még egyszer felemeli szavát, megismételve azt a korábban kifejtett álláspontját, hogy a püspöki karnak nem szabad ligába lépnie az alkotmány rombolóival. „A magyarországi ka­tolicizmus végveszélyét jelentené főpásztorainak ilyen elhatározása. Átok lesz azok emlékén is, akik egyházunkat ilyen gyűlöletes helyzetbe hozták." 47 Az a tény, hogy egy ilyen kiélezett politikai szituációban Csernoch néhány exponens politikus érdeklődésének középpontjába került, sok mindet elá­rul. Ez a figyelem az érsek főrendi státuszán messze túlmutat. Hiszen a püs­pöki kar állásfoglalása semmiképpen sem függhetett az ,,egyik érsek" befo­lyásától olyan mértékben mint ahogy azt a levélírók Csernochtól várták. Eb­ben az esetben azonban az elaggott hercegprímás tehetetlen egyházvezeté­sének újabb bizonyítékát kell látnunk. Csernochot mindenki a püspöki kar erős emberének tartotta és sordöntőnek remélték a testületre gyakorolt ha­tását. Itt azonban az érsek igen kellemetlen helyzetbe került, miután mint 44 KÉL. I. Pol. ir. —Zichy János kultuszminiszter levele Csernoehnak. Budapest 1912. június 10. 45 KÉL. I. Pol. ir. — Zichy Aladár levele Csernoehnak. Budapest 1912. június 10. 46 TJ. o. —Majd így folytatja: „Ha a Főrendiház ezt keresztül tudja vinni, úgy hivatalát teljesítette: 1. mert az alkotmányt megvédte, 2. mert a Felséget nem hozza azon helyzetbe, hogy szentesítesn illegális törvényeket, 3. mert létjogosultságát a Főrendiház bebizonyítja és így jövőre fennmaradását biztosítja, 4. az egész dinasztiának végtelen szolgálatot tesz, hogy az annyira elmérgesedő viszonyt a nemzet és uralkodóház között helyesen visszatereli nor­mális állapotba." 47 KEL. I. Pol. ir. —Apponyi levele Csernoehnak. Budapest 1912. június 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom