Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

volna meg az ország osztály-erőviszonyait, s ezzel egy újabb, a Duna mel­léki ellenforradalomhoz fogható felkelés győzelmének a lehetőségét is meg­szüntethette volna. A július eleji elhatározások végrehajtására azonban —- mint ismeretes — a rendelkezésre álló idő alatt, és az adott körülmények között csak rész­legesen került sor; a belső erőviszonyokon nem sikerült javítani. 406 Ezért amikor — helyesen — hangsúlyozzuk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megdöntését alapvetően külső tényezők okozták, arra is utalni kell, hogy a harc olyan végzetes kimenetelének feltételeit az ország belső helyzete teremtette meg. A megszálló román és az ellenforradalmi csapatok komo­lyabb ellenállás nélküli benyomulása az ország területére a kedvezőtlen belső erőviszonyok következménye is volt. V. ÖSSZEGZÉS 1919. június 18-án a Duna menti Solton és Dunapatajon ellenforradalom tört ki. 1919. június 25-ig, az utolsó ellenforradalmi fészek felszámolásáig a felkelők győztek és hosszabb-rövidebb ideig hatalmon voltak a Szek­szárd—Érsekcsanád—Kecel—Soltvadkert—Páhi—Szabadszállás—Kun­szentmiklós—Kiskunlacháza—Dunapentele—'Előszállás.—Tengelic—-Szek­szárd határolta térség valamennyi településében, tehát Tolna megyéből a dunaföldvári és a központi járásban, Fejér megye keleti szegélyén, vala­mint Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyéből a kalocsai, kiskőrösi és duna­vecsei járásban, ill. a kunszentmiklósi járás nyugati és a ráckevei járás déli részein. A Duna melléki ellenforradalom a Magyar Tanácsköztársaság május végétől, június elejétől érezhető és egyre fokozódó belpolitikai válságának a következménye volt, amelyet közvetlenül egy a katonai-külpolitikai hely­zettel összefüggő intézkedés, a védkötelezettség elrendelése, kisebb részben a 72 kg-os fejadagra, és az ezzel kapcsolatos rekvirálásokra vonatkozó Hamburger-féle referátum (TOGY) váltott ki. Az ellenforradalmi centru­mok (Bécs, Szeged), ill. a Lemberkovics-féle zendülés és a Duna melléki ellenforradalom között közvetlen kapcsolat nem volt. A mozgalom derékhadát a birtokos parasztság adta, de a térség agrár- és ipari munkásainak egyes csoportjai is részeseivé váltak. A politikai realitá­sokat jobban ismerő és akceptáló városi polgári és kispolgári rétegek vi­viszont általában nem kapcsolódtak be aktívan. Az ellenforradalom vezetői 406 HAJDÚ, 1969. 311—320. old. és L. NAGY, 1901.168—180. old., különösen a 108. és a 175. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom