Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
lannak bizonyult erre. 150 Az is igaz — amint ezt később látni fogjuk — hogy — éppen az előbbiek miatt — az ellenforradalomba bekapcsolódott települések közül Kalocsán és közvetlen környékén volt legnagyobb a felkelők száma. Ebből azonban nem következik, hogy a Duna melléki ellenforradalmat a Kalocsa környékiek lazítása okozta. A Duna melléki ellenforradalomnak a Kalocsa környékiek lazítására való visszavezetése véleményünk szerint szemléletében és tényeiben egyaránt helytelen. Szemléletében azért elfogadhatatlan, de legalábbis vitatható, mert —• formális példával élve —• ahogy a Nápolyból kiinduló 1848-as forradalmi hullám nem tekinthető az olasz szabadságharcosok művének, úgy a falvakba berohanó 10—-20 paraszt sem lehetett volna gyújtó szikra a felhalmozódott szociális és politikai feszültség robbanóanyaga nélkül. Tömegmozgalmak ugyanis sohasem keletkeznek, ha nincsenek valóságos sérelmek. Tényeiben pedig azért nem helytálló, mert a Kalocsától 40 km-re fekvő Solton előbb tört ki a lázadás, mint az érseki városban. S mire Kalocsa elesett, fehér zászlók kerültek a Kalocsától 80—100 km-re fekvő Dömsöd és Kiskunlacháza házaira is. A Duna melléki ellenforradalom ,,nápolyiai" nem a bigottan vallásos Kalocsa környéki földművesek, hanem a fejlettebb politikai tudattal rendelkező református Duna menti birtokos parasztok voltak. Június 25-ig, az utolsó ellenforradalmi fészek felszámolásáig a lázadók győztek, és hosszabb-rövidebb ideig hatalmon voltak a Szekszárd—Érsekcsanád— Kecel—Soltvadkert—Páhi—Szabadszállás—Kunszentmiklós—-Kiskunlacháza —-Dunapentele—Előszállás—Tengelic—Szekszárd határolta térség valamenynyi településében, tehát Tolna megyéből a dunaföldvári és központi járásban, Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegyéből a kalocsai, kiskőrösi és dunavecsei járásban, valamint a kunszentmiklósi járás nyugati és a ráckevei járás déli részein. Az ellenforradalom elterjedéséről ós kiterjedéséről mondottakkal kapcsolatban megemlítjük, hogy a június 24-i budapesti puccsról értekezve Gábor Sándorné a Duna melléki ellenforradalomhoz sorolja a június 24-én és 25-én a biai, gödöllői, pomázi és váci járások néhány községében észlelhető ellenforradalmi megmozdulásokat is. 151 Megállapítása azért vitatható, mert a pomázi, gödöllői stb. járások zendülései jellegük, kapcsolataik alapján sokkal inkább rokoníthatók a Lemberkovics-féle felkeléssel, mint a Duna melléki ellenforradalommal. Míg utóbbi egészében véve a sorozási rendelet, ill. kisebb mértékben a Hamburger-beszéd hatására tört ki, addig a Budapest környéki falvak (Szentendre, Rákoscsaba, Budakeszi stb.) fel150 ROMSICS Ignác : Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1018—1919-ben. = Cumánia. (Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közleményei.) III. História. Szerk. Horváth Attila. Kecskemét. 1975. 469 p. 317—373. old. 151 GÁBOR Sándorné, 1962. 79. old.
