Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

Az 1848-tól az első világháború kitöréséig eltelt hat évtizedben végbement tőkés agrárfejlődés területünkön tehát meglehetősen ellentmondásos volt. Ennek ellenére egyértelmű és adatszerűen is bizonyítható, hogy a fejlődés fő iránya a természeti adottságok és a történeti előzmények következtében számottevően eltért az ország más területeitől, az uralkodó forma nem a feudális nagybirtok, hanem a parasztgazdaság volt. Ebből is következett, hogy területünkön a Tanácsköztársaság agrárpolitikai intézkedései sem eredményeztek lényeges változást. A Forradalmi Kormányzótanács XXXVIII. sz., 1919. április 4-én kiadott rendelete „minden közép- és nagybirtok"-ot köztulajdonba vett. Az egyes birtokkategóriák határait azonban nem határozta meg, hanem azt a helyi viszonyok figyelembevételével a Földmivelésügyi Népbiztosságra bízta. A megye déli része — Észak-Bácska — Rém, Borota és Kisszállás községek kivételével 1921 augusztusáig szerb megszállás alatt volt.

54 Ezekre a területekre tehát már eleve nem vonatkozhatott a Rendelet. A többi területen viszont a parasztbirtokok voltak túlsúlyban, amelyekre vagy ténylegesen nem terjed ki a Rendelet hatálya, vagy próbálták úgy értelmezni, hogy nem terjed ki. Termelőszövetkezet alakításáról is csak Kiskunhalas esetében van tudomásunk, ahol a város kunfehértói birtokából 255 napszámos és szegényparaszt hozott létre szövetkezetet. Jellemző viszont, hogy a tagok névsorán szerepelt a város legnagyobb kereskedőjének a neve is.

55 A Kalocsai Érsekség birtokával kapcsolatban is csak az igénybevétel kezdeti lépéseit tették meg, de nem fogtak hozzá szövetkezetek alakításához.

56 Az agrárproletárok és szegényparasztok inkább földosztást akartak (és valósítottak meg néhány helyen). így Kiskunfélegyházán a direktórium 47 földmunkás és kisparaszt között felosztott a 240 kh-as Szolnoky birtokot.

57 Tulajdonos-polgári mivoltából következően a gazdag parasztság politikai magatartására viszont a proletár hatalommal való szembenállás volt a jellemző. Ügy is, hogy az állami készletgyűjtési intézkedések — rekvirálások — is főként ezt a réteget érintették. Ellenforradalmiságuk nem utolsósorban a proletár-szocializmus polgári-tulajdonosi reakciójaként is érvényesült. Nem 54 V. ö. : Gergely Ferenc—Kőhegyi Mihály : A Pécs-Baranya—Baja háromszög történelmi problémái 1918—21. között, (Proletártavasz. 1919. Tanulmánykötet Bács-Kiskun megye forradalmi múltjáról. Kecekemét, 1969. Megyei Tanács. 151. o.) 55 Szabó Miklós: Az 1919-es proletárdiktatúra és előzményei Kiskunhalason. (U. o. 67. o.) 50 Az 1969-ben kiadott „Kalocsa és vidéke 1918—1919." (Benke Ferenc—Németh Gábor) c. teljességre törekvő forrásgyűjtemény 33 agrár- és gazdasági intézkedéssel foglalkozó dokumentumában mindössze egyetlen utalás, egy újságcikk található a szövetkezetek alakításával kapcsolatban. 57 Bácz János: Kiskunfélegyháza 1917—1919-ben. (Proletártavasz, i. kiadvány 33. o.)