Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

pár hónapos, alapvető ismereteket adó tanfolyamok szervezése, korunkban két ízben, az 1870-es és az 1910-es években került a hivatalos művelődéspolitika előterébe. Az első időszak Eötvös—Türr—Irányi tevékenységéhez és az első népművelési törvényjavaslat előterjesztéséhez kapcsolódott, a második időszak csúcspontja a pécsi szabadoktatási kongresszus volt, amikor a szabadoktatást kívánták állami felügyelet és irányítás alá vonni. A munkásművelődés legdinamikusabb időszaka az 1890-es évektől kezdődött, amikor a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek tevékenysége már erősen éreztette a hatását. A földmunkások egyesülési és művelődési törekvései, főként az agrárszocialista mozgalmak hatására, szintén erre az időre tehetők. A századforduló már az éles művelődéspolitikai harcok színtere volt. A szakegyletekben folyó politikai és kulturális tevékenység valósággal összemosódott. Mindezek ellensúlyozását a társadalmi osztályok megbékélésének, a nemzeti és vallásos szellem szükségességének hirdetése szolgálta. Ugyanezt a célt szolgálták az államilag szervezett népkönyvtárakció, a felnőttek körében tartott „népies" előadássorozatok, háziipari tanfolyamok. A közművelődési életbe való állami beavatkozás ezek mellett a jogi szabályozással kifejtett korlátozásban és rendőri intézkedésekben is megnyilvánult. Az egyházi befolyás elsősorban az ifjúsági és nőegyleteknél éreztette hatását. Korszakunk tehát a művelődési igények tudatosulásának, s ezen igények kielégítéséért folytatott sokszor igen éles harcnak a színtere volt. KÖZKÖNYVTÁRAK, HÍRLAPKIADÁS Nyilvános könyvtárak szerepét sem az iskolai sem az egyesületi könyvtárak nem töltötték be. A fenti intézmények keretein kívülrekedt lakosság könyvvel való ellátását közkönyvtárak felállításával lehetett volna megoldani. Kiskunfélegyházán 1880-as adatok szerint 1000 lakosra 377 kötet könyv jutott. Ebben benne volt az egyletek, iskolák és három magánkönyvtár állománya. Ugyanekkor Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében 1000 lakosra 600 könyv jutott. A különbség szembetűnően tükrözi a közkönyvtárak hiányát. A statisztikai adatok két évvel korábban sem mutathattak kedvezőbb képet ezért a megyei tanfelügyelő kezdeményezésére Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottsága határozatot hozott, mely szerint: ,,I. A községi iskolák tanítói könyvtára községi könyvtárrá legyen ... II. Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye minden városa és községe köteleztetik, hogj^ 30 éven keresztül e célra házi költségvetésében annyi összeget irányozzon elő, mely összeg megfelel a községi lakosok és birtokosok