Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

és után közel azonos területet műveltek. Azonos terheket viseltek és jogaikban sem mutatható ki lényeges különbség. Erdei Ferenc: Futóhomok c. művében e települések helyzetét jellemezve meglehetősen sötét képet fest az itt élő emberekről. „Szobor szépségű" férfiakról és nőkről beszél, akik egy „megfáradt" társadalmat képviseltek, akik a XVII. századvégi társadalmi és birtokviszonyok között éltek.

36 Termelési szintjüket így jellemzi: „A paraszti nép végig csak paraszt módra termelt és kapitalista polgári vállalatok híján paraszti kofálkodás útján hozta forgalomba termékeit"

37 Ez a megállapítás valóban jellemző, noha nyilvánvaló, hogy ezek a települések is a tőkés agrárfejlődés útját járták. A Kalocsán és a környező községekben található paprikamalmok már a XIX—XX. század fordulóján nagy mennyiségben dolgozták fel a külföldi piacokon is keresett „piros aranyat". A dunai víziút pedig a megtermelt zöldség — hagyma, petrezselyem, káposzta, cékla, saláta stb. — fogyasztói piacokra történő eljuttatását biztosította.

38 A birtokviszonyok alakulása is igen sajátos volt e területen. E falvak területének csak kisebb része tartozott a Kalocsai Érsekség tulajdonába, de érezte annak szorítását. Ilyképpen a nagybirtok és a Duna közé „rezervált" területen folytatott paraszti gazdálkodásból azonban csak úgy tudtak megélni, hogy korán rátértek az árutermelő gazdálkodás útjára. A paraszt-polgári agárfejlődés feltételei ily módon — az említett településformák keretében — a jelenlegi megye területének 3j4 részén voltak adottak. e) A paraszti gazdálkodás térhódítása. Természetszerűleg ez nem okvetlen jelenti azt, hogy a paraszti birtokok már ebben a korai időben is összeségükben az említett területi arányt foglalták el, hanem inkább csak azt, hogy a feudális eredetű nagybirtokok az összes területből alig 25%-ot képviseltek. Ezt a megállapítást az 1985-ös mezőgazdasági összeírás adataival lehet bizonyítani. (Sajnos ez a bizonyítás csak áttételesen alkalmazható, mert a vizsgált terület északi része Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyénél, déli része pedig a nagyobbrészt Jugoszláviához tartozó Bács-Bodrog vármegyé36 Erdei Ferenc: Futóhomok, i. mű. 222—238. o. 37 U. o. 231. o. 38 U. o. 233. o.