Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

tattak ehhez. A szabadabb légkör a társadalmi- és politikai élet fellendülését eredményezte, amelynek jelentőségét a tömegesen megalakuló különféle egyesületek, egyletek, körök növekvő politikai tevékenysége fémjelzett. Ebben a folyamatban mindinkább rendeződött a kiegyezés elleni politika erővonala és hajtóereje. A kiegyezés iránt még esetleg illúziókat tápláló parasztságot a rideg valóságra ébresztették a kormánynak azok az intézkedései, amelyek a kiegyezés törvénybeiktatásával és a koronázással egyidejűleg az esedékes és elmaradt adók gyors és kíméletlen behajtását rendelték el. Az új rendszer pénzszükségletének előteremtéséhez az 1867-es aratást adószedési hadjárat követte. A zálogolások, árverések politikai ellenhatását a fogyasztási adók emelése, a növekvő katonatartási terhek erősítették fel. Mindezekhez csatlakozott a jobbágyfelszabadítás még elintézetlen kérdéseiből táplálkozó paraszti csalódottság politikai nyomatéka, a közigazgatás reformjával jelentkező további jogvesztés. A kiegyezés elleni politikai fellépés megszervezése A kiegyezés idején kialakuló politikai pártok nem voltak homogén osztálypártok. Ezek eleve kis csoportonként jöttek létre és politikai nézetük és gyakorlatuk síkján a kiegyezéssel kapcsolatos álláspontjuk szerint különböztek egymástól. A Deák-párt mindazokat a csoportokat foglalta magába, amelyek a kiegyezés adott formáját elfogadták, annak fenntartását és védelmét legfőbb politikai feladatuknak tekintették. A viszonylag egységesebb jellegű, nemesi kisbirtokosok vezette balközép elvileg helyeselte és elősegítette a kiegyezést. A kormány lojális ellenzékeként a kiegyezés gyakorlati végrehajtásától tette függővé cselekvése politikai tartalmát. A kiegyezés elleni tömegmozgalom hatására az ún. bihari pontokkal 1868. április 1-én áttért az álradikális ellenzékiség politikájára. A szélsőbal a közép- és kisbirtokos nemességet, az értelmiség alsóbb rétegét, a kispolgárság egy részét és a jómódú parasztságot foglalta magában. Összetételénél fogva sokat megőrzött az 1848-as radikális hagyományokból. Kossuth nevével, a polgáridemokratikus eszmékért szálltak síkra. Az alföldi parasztmozgalmak váratlan erejétől, forradalmi irányától azonban a párt vezetői is megrettentek. 1868. április 2-án a 48-as párt nevet vették fel. Programjukban a 48-as alkotmányra hivatkozva Magyarország függetlenségét: önálló hadügyet, külügyet, és pénzügyet követeltek az 1848-as törvények teljes visszaállításával és a társadalmi demokratizmus továbbfejlesztésével. Az új párt programja hangsúlyozta azonban, hogy követelését alkotmányos, békés úton kívánja megvalósítani.