Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

szállási pusztából „aránylagos osztályt" kértek. Az ellentétek mélyülésére mutat, hogy a pusztarész követelése mellett egyben panaszt is tettek, amiért a felosztási tárgyalásból kizárták őket ; sőt kérték a felosztás felfüggesztését is! A panaszra vonatkozóan megjegyezte a tanács : „ők, mint birtoktalanok 's a kérdéses pusztai birtokhoz nem jogosítottak", így a felosztási tárgyalásra meghívást nem is kaphattak. A felosztás lényegére vonatkozóan ismert álláspontjukra hivatkoztak azzal a kiemeléssel, hogy akik „belső birtokaikat eladták, ezzel együtt pusztabéli járulékok is mint amattól el válhatatlanok a' vevőre mentek ált ..." Megemlítette még az indoklás, hogy a tagosítások a legkisebb jászkun községekben is a „bel birtokok aránnyában történtek".

82 Váratlanul érte a tanácsot a főkapitány 2309/1855. számú rendelete, amely a ferencszállási puszta felosztását „egy némelly lakosok" kérelmére felfüggesztette. A megdöbbent „népgyűlés", mivel a pusztafelosztást tavaszra már nem remélhette, intézkedett a közföldek hasznosítására vonatkozóan.

83 A főkapitány a kérelmezők tömeges aktivitása láttán megvizsgáltatta, hogy a felosztásból csak azok maradtak-e ki, akik belső földjeiket eladták, és azt is, hogy a belső földek eladását igazolni lehet-e. A tanács sietett álláspontját a főkapitány tudomására hozni. Kifejtette, hogy a szóbanforgó puszták „nem az egyetemes városi lakosság, hanem az illető egyes birtokosoknak sajátja s tulajdona", a kiosztott földeknek járulékai. Az a birtokos, aki belső földjét eladta, eladta a járulékokat is és az összes jogok a vevőre szálltak át. Azok tehát, akik tanyafölddel nem rendelkeznek, Ferencszállása tagosításánál „mint osztó társak fel nem vétethetnek". A tanács átérezve az ügy rendkívüli jelentőségét, nagyon részletes magyarázatban fejtette ki álláspontját és visszamenőlegesen szemléltette a felsőbb szerveknek a tanács számára kedvező jogi álláspontját, amely a felosztás kulcsául a belső földeket elismerte. Hivatkoztak többek között a már bemutatott Harmos Imre-féle ügyre is, amelyben a cs. kir. Legfőbb Semmitő Törvényszék a külső földet a belső tőkeföldek elválhatatlan részévé nyilvánította, a törvénytelen adásvételt megsemmisítette.

84 A tanács mindezek ellenére nem volt biztos a dolgában. Szükségesnek tartotta küldöttséget meneszteni a helytartósági osztályhoz „e fontos ügy fel világositására, . . . mellynél következményeire nagyobbat e gyülekezet nem ösmer."

85 A küldöttség sikeresen munkálkodott, mert a budai helytartósági osztály 82 U. o. 1855. március 10. 72. sz. határozat. 83 U. o. 1855. ápr. 2.101. és 102. sz. határozatok. 84 TJ. o. 1855. ápr. 23. 130. sz. határozat. 85 TJ. o. 139. sz. határozat.