Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
a szakszerű, külterjes állattenyésztés nagymérvű fellendülése. Kétségtelen, hogy Kecskemét éppen e kivételt képező mezővárosok közé tartozott, melynek gazdasági fejlődése döntően a nagyállattenyésztésen nyugodott. Kecskemét nem áldozata, hanem sokkal inkább haszonélvezője volt a török hódításokkal járó mérhetetlen pusztításoknak, a Duna—Tisza közi falvak elnéptelenedésének, a terület pusztásodásának. Az életképtelen kis falvak pusztulása tette lehetővé Kecskemét felemelkedését, gazdasági potenciáljának állandó növelését a hódoltság másfél évszázadában. Kétségtelenül tragikus, ellentmondásos, számtalan negatív tényezőt magában rejtő útja volt ez Kecskemét és más alföldi kertes városok gazdasági fejlődésének, de az adott korban és az adott hódoltsági, alföldi területen más lehetőség nem kínálkozott az anyagi potenciál viszonylag állandó gyarapítása számára. A retrográd, negatív jelenségek nem Kecskemét és a többi mezőváros belső gazdasági-társadalmi fejlődéséből fakadtak, hanem rajtuk kívül álló külső tényezőből: a török hódítók tengernyi vért, szenvedést, pusztulást és visszafejlődést hozó erőszakos uralmából. Kecskemét éppúgy nem választhatta a gazdasági fejlődés más, békésebb és kevesebb pusztulással járó útját, mint a többi nagy mezőváros. Számukra adott volt a helyzet : a török uralommal járó pusztulást kihasználva növelni kellett népességüket (munkáskéz), és méginkább a területüket (puszták), hogy megteremthessék fennmaradásuk és fejlődésük két alapvető zálogát. S hogy ezekkel a lehetőségekkel egy-egy alföldi mezőváros miképpen tudott élni, az nem kis mértékben lakosai szorgalmától, szívós élniakarásától és lankadatlan munkabírásától is függött, nemcsak a vázolt külső objektív tényezőktől. Kecskemét XVI—XVII. századi története pedig egyértelműen bizonyítja, hogy népe jól sáfárkodott a hódoltsági termelőerők számottevő hányadát elsorvasztó török uralom által meghagyott egyetlen jelentős gazdasági lehetőséggel, az intenzív külterjes állattenyésztéssel. Ezekben a nehéz évtizedekben Kecskemét környékén nem a növénytermesztéssel, hanem a nagyállattenyésztéssel lehetett biztosítani a gazdasági fejlődést, s átmenteni a mezőváros népének állattenyésztési szaktudását, anyagi potenciáljának egy részét egy nyugodalmasabb kor szülötteinek. Mert Kecskemét történelmi múltjának ismeretében egészen nyilvánvaló, hogy tényleges várossá fejlődése korántsem a XVIII— XIX. századi gazdasági-társadalmi erőfeszítések eredménye: kezdete még a XIV—XV. századra esik; közbülső, legnehezebb szakasza pedig a török uralom vészterhes másfél évszázadára, mely minden negatív tendencia mellett tovább gyarapította a mezőváros termelőerőit, megalapozta későbbi
