Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

meket lezáró templomegyezség előtt, 1561-ben fordította le az 55. zsoltárt, melyet első ízben Gönczy György 1592-es református énekeskönyve közölt, majd ettől kezdve valamennyi kiadás magában foglalt. A kecskeméti Végh Mihállyal, illetve a híres 55. zsoltárfordítással kapcsolatos számos probléma szemléletesen bizonyítja a XVI. századi hódoltsági mezővárosi református énekkultúra feltérképezésének nyomasztóan nehéz, csaknem lehetetlen voltát. A török hódoltság vérzivataros másfél évszázadában, majd az ezt követő viszontagságos időkben a Duna—Tisza közi alföldi terület magyar forrásanyaga jórészt teljesen megsemmisült, a korabeli török adódefterek és egyéb pénzügyigazgatási iratok pedig vajmi kevés adatot tartalmaznak a reformációról. A forrásanyag katasztiófális pusztulása miatt nemcsak hogy teljességre nem törekedhettünk, de még egy-egy költő vagy vers bemutatása is a problematikus kérdések egész sorát hagyja maga után. Ám még e számos problémát magában rejtő, erősen töredékes anyagból is — mint cseppben a tenger -— jól visszatükröződik a humanizmus eszméivel átitatódott mezővárosi reformációs kultúra hatalmas szellemi energiákat felszabadító teremtő ereje az alföldi török hódoltság tűz és víz között őrlődő magyar népességének soraiban.

54 4. Kecskemét népesedési viszonyai (1546—1562) Az adóösszeírások serdülő és felnőtt férfinépessége Modern történettudományunk az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet szentel a termelőmunkát végző, az anyagi javakat létrehozó ember személyi, családi viszonyainak, sokrétű familiáris kapcsolatainak is. A régmúlt családi viszonyaival, a háztartások nagyságával és összetételével, a születések, házasságkötések, halálozások alakulásával, az életkor és az élettartam kérdéseivel, a nép mozgalom (fluktuáció) összetevőivel, a lélekszám megállapításával a történeti statisztika önálló tudományága, a történeti demográfia foglalkozik. A rendkívül szűkös forrásbázis miatt történeti népesedéstudományunk jószerint csak a XVIII—XX. századi népesedési viszonyok feltárásával foglalkozik, s e téren igen jelentős eredmények születtek. Sajnos egyáltalán nem mondhatjuk el ugyanazt a XVI. századi hódoltság viszonylatában. Noha a kutatók egyöntetűen hangsúlyozzák például a hódoltsági mezővárosok jelentőségét a parasztpolgári jellegű gazdasági-társadalmi viszonyok tovább54 GRAGGER R., 1927.; BENEDEK M., 1903. 613.; VARJAS B., 1904. 35].; KATHONA G., 1974. 7—235