Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

Nagykőrös környéki homokbuckás vidéken a mezeikertes-rendszer a jellemző a XVIII. század folyamán. Ez a szabadabb jogállás és kötetlen hatáihasználat következménye. A XVI. században is mezei kertes művelés jellemezte e mezővárosokat, de a kisebb falvak településrendszere is hasonló volt. A XVIII. század folyamán ez a mezeikertes-rendszer tovább erősödött, s a táji adottságok miatt a kisebb, földesúri helységekben is kialakult. A vizsgált területünk más részein, a szűkebb határú falvakban osztatlan és kétbeltekű, kertes településrendszerek jöttek létre. Sajátos csoportot alkotnak azok a helységek, amelyek a belső határukon szántóföldi művelést nem folytathattak, de kellő mértékben a kaszáló- és legelőszükségleteket sem elégíthették ki, s ezért a pusztákon történő gazdálkodásra kényszerültek. Ez a gazdasági kényszer a pusztai szálláscsoportok kialakulását tette lehetővé, amely a többszörösen megosztott településrendszer kifejlődéséhez járult.