Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században
nagyobb kedvezményeket biztosított, mint más jobbágyoknak. Az 1745ben megkötött kontraktus is ezt igazolja: „Nevezett Keczeli Jobbágyainknak engedgyük továbbá is a Keczeli Helység Határán kívül, más egyéb Kalocsaj Érsekségbeli Pusztáinkat is, ugy mint Dám Egyházát Csöngédet és Dömötört mindennemű élő földeikkel határaival ugy erdeivel, és örjegeivel együtt, hogy azokat szabadon bírhassák . . .". 69 Csepregy Mihály Apostagon már az 1764-ben kötött egyezségében ,,az erdőket mind magánost, mmd a köz osztályra valót, ugy szigetet is" magának tartotta fent, a halászattal kapcsolatban pedig így rendelkezett: ,,a Pókokban levő halászat nak is reám nézendő hasznát felére bírásokban és hasznokban hagyom . . .". 70 A bogyiszlóiaknak a kalocsai érsek 1751-ben engedélyezte a fa hordását az uradalmi erdőségekből, de azzal a kitétellel, hogy „semmi némű erős fát vágni ne merészeilyenek, mind addig, mig a dűlt és lágy fákban tart; az épületre való fa eránt pedig, ha kinek szüksége lészen, Tisztünkkel végezzen . . .". 71 TELEPÜLÉSRENDSZER A településrendszer fejlődésére alapvetően hatott a természeti táj, s a lehetőségei között kibontakozott gazdasági szervezet, és nem utolsósorban az illető helység népességének jogállása, társadalmi viszonyai. A belsőségből és határból álló település telekrendszeri és üzemszervezeti tagolódása konkrét települési keretekben, a mindenkori társadalmi-jogi feltételek alapján, a határhasználati lehetőségek között valósult meg. Attól függetlenül, hogy mennyire függött az illető helység lakossága földesurától — fundust kaptak a jobbágyok, amelyen felépíthették lakóházaikat és gazdasági épületeiket, s a gazdaságuk központját alakíthatták ki ott. A jobbágyok az úrbéres jogi kapcsolatok révén, a határ különböző hasznosítású részeiből, gazdasági erejük (a telekszervezeti viszonyok megszilárdulásával a telki illetőségük) és teherviselő képességük arányában meghatározott nagyságú szántóföldhöz, kaszálóhoz juthattak, és vállalkozó kedvüktől és vagyoni helyzetüktől függően foghattak művelésre külön kender- és kukoricás földeket, veteményes kerteket, s foghattak hozzá a szőlő telepítéséhez. A szabadalmas mezővárosokban (Kecskemét, Nagykőrös), ahol nem volt meg a földesúrtól való dologi függés közvetlen formája, lényegében hasonló viszonyok alakultak ki. Itt a paraszti telek 09 OL HTL 161. c. C. 3083. 76. sz. 1—2. pag. 70 OL HTL 161. c. C. 3080. 4. sz. 4—7. pag. 71 OL HTL 161. c. 3080. 16. sz. 2—3. pag.