Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

mért, három nyomás szerint tagolt dűlőkben osztották ki.

51 Szalkszentmártonban például 1768-ban még két nyomásban művelték a szántóföldeket, amit az 1784-es úrbéres telki korrekció végrehajtása után a három nyomás váltott fel. A nyomások számának növekedését Csábony és Szalk pusztának a mezőváros határához történő ötvöződése idézte elő.

52 A mezeikert művelésű határokon csupán a földesúri fennhatóság alatt levő helységekben következett be némi változás, amennyiben a művelt földterületet a jobbágytelkek nagyságával arányosították. Szántó, kaszáló A természeti táj sajátosságaként ez a két mezőgazdasági művelési ágazat mindig szoros kapcsolatban állott egymással. A nyomásokra tagolt vagy mezeikertes határokon mindig kiváló lehetőség adódott a szénatermesztésre is, amelyet a felszín tagoltsága tett lehetővé a belső határrészeken és a pusztákon egyaránt (III. táblázat). Példaként említjük Fajszot, amely falu csupán a pusztákon rendelkezett szántóföldekkel, de ott szénakaszálásra és legeltetésre is mód adódott: 1728-ban a Bek nevű pusztán 25 p.m. szántót, 14 pozsonyi mérőjű kaszálót, a Bóvári telken 13 p.m. szántót és 18 p.m. kaszálót, Kacson 33 p.m. szántót, 15 p.m. rétet, Orosz pusztán 117 p.m. szántót és 63 p.m. nagyságú kaszálót használtak, s a Kerék és Bóvár pusztákon legeltettek is. Úszód pusztáin hasonló volt a helyzet: Szakmaron 127 p.m. szántóföldet műveltek, de legeltettek is ott, Pálföldön Szent Gálon szántottak, de Nánán 113, Pálföldén 20 p.m. területen szénatermesztés is történt.

53 Ez a határhasználati mód figyelhető meg Öle, Szüle, Szent Imre, Tetétlen stb. pusztákon is, ahol a szántásra alkalmas hátakat dűlőkre osztva művelték, a laposabb részeket pedig kaszálták és legeltették (2—3. kép). A szántók használata tehát —• területünk legtöbb helységében — egy és két nyomás szerint történt a XVIII. század háromnegyedében. A különböző nagyságú dűlőkből álló kalkatúrákban őszi (búza, árpa, kétszeres) és tavaszi (búza, tönköly, zab) gabonaféleségeket vetettek. A parlagokon, gyeptörésekben kezdték vetni a kölest, amely azonban a mélyebb fekvésű talajok legfőbb haszonnövénye maradt később is, nem vett részt a vetésforgásban, akárcsak a kender, kukorica, a káposzta stb. melyek a határ különböző részeire kerülve kiszorultak a nyomásokból. 51 Az ugarolás, illetve a háromnyomásos földművelési rendszer felsőbb utasításra vált gyakorlattá a XVIII. század végén. Vö. TESCHEDIK, 178«. 125—128; KOVÁK, 1977/a. 52 Lásd Szöghy Sámuel térképét 1798-ból. PMU. 53 PML CP. 1.4. Conscripi. Regnicol. 1728. Fájsz, 805—810, ; Foktő 787—788. ; Úszód, 781—784. pag.