Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

rületünk helységeiben a jobbágytelki állomány a fenti táblázaton lévő képet mutatta 1770-ben

30 (II. táblázat). A jobbágy telkek, illetve a telektartozékok kimérése tulajdonképpen a társadalmi tagozódás szerint ment végbe, annak megfelelően, hogy az illető jobbágygazda a sessio hányadrészével rendelkezett. Pest—Pilis—Solt vármegye községeiben igen differenciált a népesség az úrbéri táblák alapján (II. tábla).

31 Legtöbb helységben negyed, fél, háromnegyed és egész telkek szerint csoportosították a jobbágyokat, azonban sok községben a társadalmi olló egészen kinyílt. Erőteljes differenciáltság jellemzi pl. Kalocsa, Kiskőrös népességét abban az értelemben, hogy a legmódosabb jobbágy 3 4/32, 2 sessióval rendelkezett, ugyanakkor a többséget fél, fertály és nyolcadtelkesek alkották. Az erőteljes társadalmi megosztottság az egy session belüli tagolódásban is megmutatkozik, mint azokban a helységekben, ahol sok közbirtokos osztozkodott a jobbágyságon (Irsa, Izsák, Akasztó, Gyón stb.). 1770 és 1784 között több helységben a határrendezést követően korrekciót hajtottak végre a jobbágy telkeken, amely esetenként lényeges módosítást eredményezett. Például Szalkszentmártonban az 1770-es rendezés alkalmával csupán 23 8/32 sessiót mutattak ki. Ekkor a legtehetősebb gazda mindössze fél jobbágytelek birtokában volt, ilyen jobbágy is csupán egy akadt a faluban. Az 1784-ben végrehajtott kiigazítás már 100 sessiót vett tekintetbe, a fertály os gazdák száma 88-ra, a félhelyeseké 104-re emelkedett, s a háromfertályos gazdák között 35 jobbágyot írtak össze.

32 Dunaegyházán is nagyarányú változás következett be. Itt 1770-ben sessiót nem találtak, csupán — a három földbirtokosnál — 144 zsellért írtak össze. Az 1783-as korrekció során a falu határát első osztályba minősítették, és 50 jobbágytelket állapítak meg, amelyen 33 egész-, 24 fél-, és 20 negyedtelkes jobbágy osztozkodott.

33 Az úrbérrendezés során tehát kialakultak a jobbágy gazdaságok stabil keretei, másrészt pedig a földesúri majorsági birtok elhatárolódása következett be. A telki illetményen felül eső földeket -—ide értve több helyen a pusztákon árendált földeket is — a földesúr magánkezelésű gazdaságában hagyta meg, ezáltal bizonyos mértékig lezárultak a paraszti gazdaságok expanzív lehetőségei. Tulajdonképpen ezek a XVIII. század végi változások előjelei voltak annak a nagy horderejű átalakulásnak, amely a XIX. század közepén teljesedett ki a paraszti birtokok elkülönítésében és a tagosításban, paraszt birtok kapitalizálódásában. 30 OL HTL Úrbéri Táblák, 161—173. c. C. 3080—3090. 31 OL HTL Úrbéri Táblák, 161—173. c. C. 3080—3090. 32 OL HTL 168. c. C. 3087. 1784. szept. 4. 33 OL HTL 163. c. C. 3082. 1783. ápr. 30.