Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

KISSNÉ MEZŐ GYÖNGYI Kunszentmiklósi demográfiai viszonyai a XVIII. században

b) Családonkénti átlagos gyermekszám évtizedenkénti bontásban 18. táblázat Évek Csak gyermekes családok Gyermektelen családokat is figyelembe véve Évek alapján összes fiú leány 1735—49 7,1 6,1 3,0 3,1 1750—59 7,2 6,5 3,0 3,5 1760—69 5,6 6,1 2,4 2,7 1770—79 4,6 4,3 2,2 2Д 1735—79 6,1 5,5 2,7 2,8 1759-től kezdve fokozatosan csökken tehát az egy családra jutó élveszületett gyermekek száma. Ennek egyelőre nem tudjuk magyarázatát adni. A XVIII. sz.-ban ilyen tendencia csak a városokban mutatkozott eddigi ismereteink alapján, ott is csak igen csekély mértékben. Magyarázatot a csökkenésre csak a születéskorlátozás adna. Erre irányuló kísérletek lehettek, ezt bizonyítja a halotti anyakönyv egy bejegyzése. 1791. nov. 8-i dátummal özvegy Retkes Jánosné elhalálozásának okaként ezt tünteti fel a parókus : "gyermekvesztő ital által megholt viselős korában." Hogy mi lehet az igazi oka a XVIII. sz. vége felé bekövetkező születéscsökkenésnek, ana talán a további szélesebb körű vizsgálódás ad majd magyarázatot. c) Élveszületett gyermekek átlagos száma a társadalmi helyzet alapján (csak gyermekes családokat vizsgálva) : 19. táblázat Nemesi családok Iparosok Gazdák Inquilinusok

55 7,2 6,6 6,1 5,5 Mint látható, a vagyoni helyzettől függően, a vagyonosabbaktól a szegényebbek felé haladva csökkent a gyermekek száma. A nemesi családok legkedvezőbb megélhetési lehetőségéből adódhat, hogy náluk legtöbb átlagosan az élveszületett gyermek. Az inquilinusok esetében feltételezhetjük, hogy esetleg nem minden gyermeket vittek keresztelni, s ebből is adódhat a többi réteghez viszonyított különbség. 55 A szolgaelemeket, pásztornépeket sorolom ezek közé.