Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Ha a fenti kimutatásokat áttanulmányozzuk, nagyon sokféle tanulságot lehet belőlük levonni. Kiemeljük a következőket. A 12 bérmálási anyakönyv pontosan 10 199 bejegyzést tartalmaz. Mivel a megbérmáltak nevén, életkorán és származási helyén kívül jelölik a szülők, az esetleges házastárs és a bérmaszülők nevét is, ez azt jelenti, hogy kb. közel négyszer ennyi személy nevét közlik. Ha figyelembe is vesszük azt, hogy némelyik név természetesen többször is előfordul (egyes szülőknek több gyermeke szerepel, vagy ők is bérmálkoztak, a bérmaszülőknek is rendszerint több bérmagyermekük volt), a végleges szám nem lehet messze a 40 000-től. Helybeli származásúnak 6771 személy van feltüntetve, de helybelinek számít az az 536 jelentkező, akik a szomszédos községekből jöttek át, valamint a Bács—Bodrog vármegyéből és a Bánságból jöttek egy része. Biztos, hogy e nagyszámú csoport jelentős része mégsem született helyben, csak tévesen a lakóhelyét írták be. Az esetleges testvérek adataiból a helyes születési helyet sok esetben tisztázni lehet. A „máshonnan" című rovat 1558-as összegéhez hozzáadva a Bács-Kiskun megyéből valók 307-es adatát, s kiegészítve a Bács—Bodrog vármegyeiek és a Bánság-iak kb. 3/4-ed részével, ez mintegy 2600 olyan _.zemélyt jelent, akinek születési helye pontosan adva van. Megállapíthatjuk, hogy e 2600-as számból a jelenlegi Bács-Kiskun megyének területéről jöttek mintegy 12%-ot jelentenek. A táblázat 32 helységet sorol fel, ahonnan egyes családok lehúzódtak a tiszai korona-kerületbe. Legtöbben Kiskunmajsáról, Kiskunfélegyházáról, Kecskemétről, Mélykútról, Soltvadketről és Kecelről valók voltak. A Kiskunság ontotta dél felé a népfeleslegét. Majsa és Félegyháza mellett itt meg kell említeni Dorozsmát is, amely közülük elfőnek települt a Jászságból, s az e helységekbe jött jászok leszármazottai mentek most tovább a szintén kedvezményekkel biztató tiszai korona-kerületbe. Külön vizsgálatot igényelne annak megállapítása, hogy Kecskemét városából melyik réteg vándorolt le délre. Vadkertről, Kecelről és Mélykútról azonban nyilván jobbágyok és zsellérek húzódtak lefelé. Ha ezek meg is szerezték, már e helyekre való jövetelükkor a szabadköltözködée jogát,

177 a sokkal jobb minőségű bácskai föld mellett a kedvezőbb életlehetőségek is vonzották őket. A korona-kerületben azután a szabad jász és kun nép, meg e másik jobbágy réteg erősen összefonódott, és a jellemző jelleget — mint egyhelyütt vázoltuk — a jászság nyelve, tájszólása és szokásai adták meg. 177 V. 5. EMBER 1936. — BALOGH— SZEXDREY 1967. — SOÓS 1955. — PETRÓCI 1965.