Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Év Ma ?yar Szerh Év házaspár fö házaspár fő 1806 195 1810 205 993 450 1813 240 1088 1816 311 1288 1840 1495 460 A lakosság tehát erősen közeledett a feles megoszláshoz. Hogy Földváron az előző században valóban kisebb lehetett a szerb lakosság száma, azt alátámasztja az is, hogy 1768-ban csak 10 községi tanácstagot választottak, míg ugyanakkor a szomszédos Turján 20 és Csurogon 32 volt ez a szám.

69 1767-ben 609 szerb főt számláltak össze a bevezetésben ismertetett statisztika szerint. Az 1807. évi Tisza menti bérmakörútból Földvár és Martonos kimaradtak. A földváriak ezért Becsére mentek bérmálásra, de mivel az ívek ekkor általában a származási helyet és nem a lakóhelyet tüntették fel, azért nem lehet a földváriakat a becsei ívekből kiemelni. Különben a püspök leírja, hogy Óbecsén 1807. november 1-én volt a bérmálás, s rendkívüli erős hideg északi szél zavarta meg őket. — A becsei íveken „földvári" születésű bérmálkozóként 13-an szerepelnek, mégpedig ilyen nevűek — zárójelben az életkort jelezve—: Baranyay (12), Dávid (15), Findrich (16), Gubolya (16), Iván (18), Nagy (15 és 13), Nyárády (56), Szabados (10), Tóth (15 és 20), Varnyú (40) és Viola (15).

70 De már az 1797. október 22—23-i becsei bérmálási jegyzék is tartalmaz 10 „földvári" származásút, ezek családi neve: Bartók (17), Bárány (12), Csorba (14), Fölvincz (19), Gubik (16), Pocs (77, férje neve: Bartók István), Spigl (8), Thajler (8, az apa neve: Hauk!), Tóbis (15, apa neve: Tott), Vörös (28). — Föntebb említettünk, hogy a templomépítési kérvény egyik aláírója Fölvincz Pál volt. A család tehát az egyik legrégibb lehet a községben.

71 69 OL. E 25. Iratok. 1768. márc. 16. fol. 117—120. 70 KÉL. Anyakönyvek, Conf. óbecse I. 1807. 71 KÉL. Anyakönyvek, Conf. Óbecse I. 1797.