Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcról
Az adózók száma 1662-tól 1684-ig ugrásszerűen megnőtt. 1684-től 1711-ig kisebb ingadozásoktól eltekintve számuk alig változott. Az adózók számán belül a jelzett gyors növekedés időszakában szinte kizárólag a nulla és az 1—5 vadszámmal rendelkezők mutatnak emelkedést, a számottevő ingó vagyonnal rendelkezők mindegyikénél stagnálás vagy számbeli csökkenés tapasztalható. Megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy az adóztatás szigorítása jelentősen közrejátszott az adózók számának nagyarányú növekedésében, és ezzel nem feltétlenül arányos a lélekszám gyarapodása. A fentiek figyelembevételével is szembetűnő tendencia a lakosság egyre szélesebb tömegeinek az elszegényedése. A nulla vadszámmal rendelkezők száma az ötven év alatt több mint ötszörösére nőtt. A jelentős vagy igazán nagy állatállománnyal rendelkezők aránya fokozatosan, a szabadságharc során pedig rohamosan csökken. 31 Összegyűjtött anyagunk jól illusztrálja, hogy a katonai események bármely időben milyen döntően, szinte drasztikusan hatottak a rideg pásztorkodásra. Már a 60-as évek hadjáratai is, amelyek elsődlegesen nem is az Alföldet érintették, az állatállomány gyors apadását és az elszegényedés hirtelen növekedését eredményezték. A felszabadító harcok súlyos következményeiről, a terhek növekedéséről Hornyik János gyűjtése és leírásaalapján eddig is tudtunk. De a még oly megdöbbentő leírás sem érzékeltethette azt, hogyan hatottak az újabb adók és szolgáltatások a város társadalmának egészére és az egyik legfontosabb termelőerő nagyságának alakulására. Feltétlenül fel kell figyelnünk arra is, hogy bár 1686-hoz képest a város adózó polgárainak vadszáma (jórészt állatállománya) 1703-ig gyarapodott ugyan, de ez a szám az 1676-os szint (ez látszik a csúcsnak !) felét sem érte el. Az egy adózóra jutó átlag pedig csak 43 % volt. Az újabb háborús károk egy részének a súlyát érzékelteti az is, hogy 1711-ben a vadszám az 1676-os szint 10 %-át, az egy adózóra jutó átlag pedig 9,3 %-ot érte el. Ezek alapján a rideg állattartáson alapuló cívis város gazdálkodásán belül fokozatos visszaesést tapasztalhattunk. A közbiztonság hiánya, az értékesítési lehetőségek beszűkülése miatt az alföldi cívis városok súlyos válságba kerültek. Sajnos nem áll rendelkezésünkre összehasonlítási lehetőség, de a helyi adatok alapján megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a háborúk során gazdaságilag talán a legsebezhetőbbek a cívis városok voltak, amelyek nemcsak termelésük többletét vesztették el a harcok során, hanem a legfontosabb termelőerőik tetemes hányadát is. Idekívánkozik még megjegyzésként, hogy a török kori mesés gazdagság31 Hornyik János részletes felsorolásai teljes összhangban vannak a statisztikai táblázattal.
