Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcról

sebbről, Kecskemétről sincsenek megbízható adataink néhány fontos területen: a lakosság lélekszáma, vagyoni helyzete, gazdasági teherbíró képessége, társadalmának szerkezete, a szabadságharcban részt vevők társadalmi összetétele stb.

2 Ezeknek a területeknek a jobb megvilágítása érdekében dolgoztunk föl több, eddig még kellően fel nem tárt forrást, és teszünk közzé három katonai összeírást. Ezek az összeírások azért is jelentősek, mert az Alföldről hasonló forrásértékű anyag még nem áll rendelkezésünkre. Felhasználhatóságukat kívántuk megkönnyíteni azzal, hogy más, korabeli dokumentumokkal szembesítettük, a harmadik összeírást pedig az adókönyvek adataival kiegészítettük. A kiegészítéseket természetesen minden esetben pontosan jelöltük. * * Közismert, hogy a török kiűzése után az Alföld nagy része néptelen, elvadult terület volt. Bár a szabadságharcban döntő szerepet éppen ezért nem játszhatott, az első években anyagi és katonai erejével erőteljesen segítette a katonai célok megvalósítását, és a harcok lezárásáig jelentős számú fegyveressel szolgálta a függetlenségi harcok ügyét.

3 A lakosság számáról, annak gazdasági teherbírásáról csak későbbi összeírások maradtak fenn.

4 Ezért a XVII—XVIII. század fordulójára vonatkozó adatokat csak néhány város esetében kaphatunk az adókönyvekből és a robotlajstromokból. Az összeírásokból kimaradt családok számára csak nagy körültekintéssel következtethetünk ugyan, de egyéb források hiányában ezek is igen jó szolgálatot tesznek. Biztosítják, hogy néhány téves hipotézist korrigáljunk, a teljes bizonytalanságot megalapozott becsléssel eloszlassuk. Több esetben pedig pontos statisztikai összesítést készíthetünk adataikból. A hódoltság területén a khász birtokot képező mezővárosok lettek a legnépesebbek. A pontos ismeretek hiányában viszont gyakran túlértékelték ezeknek a városoknak a lélekszámát és gazdasági erejét. Ugyanez történt Kecskemét esetében is. Hornyik János szerint ,,1772-ben már lakosainak 2 Ennek a hiánynak a pótlására szólít fel R. Várkonyi Ágnes is az Esze Tamás születésének 300. évfordulóján rendezett tudományos ülés vitazáró előadásában: ,,A jobbágyság és Rákóczi viszonyát illetően a kuruc katonaság összetételére vonatkozó statisztikai vizsgálatokra s ezzel egyidőben táji kutatásokra lenne szükség, hogy a végső szót kimondhassuk." BENDA 1967. 332. 3 A Duna—Tisza közének kietlenségét, a termelőerők pusztulásának méreteit jól illusztrálja Szekfű Gyula is a XVIII. századi viszonyok jellemzése során. HŐMAN—SZEKFtf : 1935. IV. 417—419. 4 Országos felmérésekre a lakosság számának megállapítására Magyarországon a XVIII. század előtt nem vállalkoztak. Az első ismert összesítések 1715-ben készültek az adózók számbavételére, melyet 1720-ban megismételtek. Ezek az összeírások tehát a szabadságharc utáni állapotokat tükrözik. A korábbi időszakokból csak egy-egy város lélekszámának megállapítására vállalkozhattak, rendszerint a fennmaradt adókönyvek alapján. Módszertani szempontból is alapvetően fontos FÜGEDI Erik: Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai. Statisztikai Közlemények 2. évf. 1—2. szám 33—46. 1957.