Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

BÁLINTNÉ MIKES KATALIN Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században

időszakban gyakrabban hívták össze, a XVII. század második felében már csak elvétve, a XVIII. században pedig már egyáltalán nem fordult elő, aminek egyik okát természetesen a lakosság számának a növekedésében kereshetjük. A város irányítása a XVII. században a Tanács hatáskörébe tartozott. Hornyik szerint az 1670—1680-as években a főbírón, adószedő bírón, vásárbírón, borbírón és székbírón kívül 24 esküdt tanácsnok és 2 jegyző intézte a város ügyeit.

64 A megmaradt iratok azonban — még a csak Hornyik által közöltek is — némiképpen eltérő képet mutatnak, ugyanis : 1. Nem jelöli meg, hogy az ismertetett szervezet mikor volt érvényben, ezáltal azt a feltételezést sugallja, hogy a török hódoltság korában mindvégig ez volt a helyzet, vagyis nagyon statikus képet rajzol. 2. A főbíró után a második személy volt az adószedő bíró, de csak 1684-ig, azután a rangsorban hátrább került, és helyét a másodbíró foglalta el, akiről Hornyik nem szól. 3. A vásárbírót a rangsorban megelőzte a 4 (esetleg az 1650-es években még csak három) kisbíró, róluk éppen úgy nem tesz említést, mint a tizedbeosztás mellett meglevő, illetve azt megelőző járási beosztásról. A kisbírák ugyanis egy-egy járás ügyeivel foglalkoztak, feladatuk volt elsősorban a robot és a természetbeni szolgáltatások beosztása, ellenőrzése, valószínűleg részt vettek az adószedésben és a közrend fenntartásában is. 4. Borbíró e korszakban csak elvétve szerepelt, elsősorban a XVII— XVIII. század fordulója körüli években. A borforgalomra egy ideig közvetlenül a főbíró ügyelt, ő készíttette el az elszámolásokat, majd e feladatot a másodbíró vette át. A borbírák az adóban beadott borokat, illetve a városi csapláros tevékenységét ellenőrizték. 5. A vásárbíró a vásárokat és a piacot, a székbírák a mészárszékeket és a mészárosok tevékenységet ellenőrizték, azonban kérdéses, hogy a vezetőtestülethez, bírákhoz tartoztak-e ? Székbíró nem egy volt, hanem már 1661-ben hármat említenek, számuk időnként hatra nőtt, majd a XVIII. század elejére négyben állapodott meg. 6. A tanácsnokok száma a 24-nél lényegesen több volt, ez az adat valószínűleg a XVIII. századi állapotok visszavetítéséből adódott. 7. A két jegyző csak 1690-től bizonyítható, a korábbi szórványos adatok esetén fel kell tételeznünk, hogy az írásbeli munkákban közreműködő írnokot vagy írnokokat is jegyzőnek, ,,diák"-nak nevezték. Ilyen formában elképzelhető, ha jelenleg nem is rendelkezünk bizonyítékokkal. 64 HORNYIK i. m. II köt. 214.1.