Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

neve található, addig a falu 1562-es összeírásában a három évvel bejegyzettek közül 17-nek a nevét olvashatjuk. A néhány, Kecskeméten maradt izsáki lakos csak egészen elenyésző mértékben gyarapította a mezőváros népességét, s gazdasági életében sem játszottak lényeges szerepet, az egyetlen juhosgazda is visszatért közülük Izsákra. A XVI. század közepi Kecskemét adózó háztartásainak férfinépességéről több adat nem található a korabeli török adódefterekben. Bár az adóösszeírások nem demográfiai célok szolgálatában készültek, de sok hiányosságuk ellenére eléggé jól fel lehetett őket használni a népesedési viszonyok bizonyos megismerésére is, főképpen a többinél részletesebb adatokat szolgáltató 1559-es budai szandzsákösszeírás kecskeméti tahrir-deftereit. Kecskemét lélekszáma (1-546—1597) A demográfiai viszonyok elemzésekor végezetül meg kell vizsgálnunk a mezőváros népességfejlődésének folyamatát is a XVI. század folyamán. Ebből az időszakból sem állnak a kutatók rendelkezésére népösszeírás jellegű világi népszámlálások és egyházi lélekösszeírások, azonban fennmaradt tucatnyi portajegyzék, mellyel összevethetők a korabeli török defterek háztartásszámai is. A XIV—XV. századi népesség számáról — adatok hiányában — nem tudunk képet kialakítani. Hornyik János, a mezőváros történetének kiváló múlt századi ismerője a gótikus kőtemplom méretei alapján mintegy 5—6 ezer főre becsülte Kecskemét lélekszámát a mohácsi csata előtti időben. A XVI. század közepi török defterekből visszakövetkeztetve a XV. t zázadi mezőváros össznépességét 4—5 ezer főre tehetjük, mely közel áll Hornyik feltételezéséhez. A népesség száma nagyobb időegység viszonylatában hűen tükrözi az adott település gazdasági-társadalmi potenciáljának nagyságát, mint a társadalmi felépítmény egyik fontos összetevője. A dialektikus és történelmi materialista világnézet alapján álló történelmi és történeti demográfiai kutatások eredményei bebizonyították, hogy a társadalmi felépítmény szerves részeként felfogott népességszámot is az anyagi-gazdasági alap determinálja végső soron. Adott gazdasági potenciál neki megfelelő lélekszámot feltételez, vagyis a mezőgazdasági és kézműipari termelőmunka tényleges szintje, valamint a kereskedelem volumene az anyagi javak előállításához és forgalmazásához elegendő munkáskezet (kereső népességet) feltételez. Mivel Kecskemét gazdasági potenciálja hódoltsági viszonylatban is számottevő volt, nyilvánvaló, hogy ezekhez az alapvetően meghatározó anyagi viszonyokhoz csak a nekik megfelelő magas népességszám tartozhat.