Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

kemétre költöző szegedi polgárok gyorsan beilleszkedtek a Duna—Tisza közi állattartó mezőváros gazdasági életébe. Kecskemét gazdasági életének mindhárom jelentős szektorában találkozhatunk szegedi származású lakosokkal már az 50-es évek második felében, a 60-as évek elején. Állatokat tenyésztettek, kereskedtek, kézműiparral foglalkoztak, s mint láttuk, 1557-ben ők hozták létre a legelső céhet is Kecskeméten, az ötvösökét, mely ösztönző hatást gyakorolt a további céhes szervezkedésre, mint például a szűcscéh megalakulására 1559-ben. A Kecskemétre települő háztartásfők közül 12 lakos (23,5%) különféle iparos-, kereskedő- és fuvarosneveket viselt: 1—1 Ács, Faragó, Gyárfás, Kovács, diák ; kettő Szabó és Szekeres, és három Ötvös szerepel az 1559-es defterben, mely szintén jelzi a szegediek pozitív hatását új lakhelyük gazdasági életére. A pásztorkodó Szeged nagy hagyományainak továbbvitelére utal az, hogy már 1559-ben két birkâsgazda is volt a Kecskemétre költözők között, majd számuk 3 év múlva a kétszeresére emelkedett. Szegediek tették ki a kecskeméti juhosgazdák 10—12 %-át, s ők birtokolták a juhállomány 10—14 %-át, számarányuknak megfelelően. 1562-ben már 3 szegedi származású kecskeméti polgár is tartott 1—1 szolgát, illetőleg pásztort. Mindhárman juhosgazdáknál szolgáltak, tehát juhászok, juhászbojtárok, számadók lehettek. Az 1559-es defterben Kalszár( ?) Máté néven szereplő, szintén szegedi eredetű kecskeméti tőzsér 1563 augusztusától 1564 januárjáig 5 ízben szerepel a váci vámnaplóban, s fél év alatt összesen 641 nagyállatot (457 marhát és 184 lovat) hajtott nyugatra. Ilyeténképpen ő bonyolította le a legnagyobb állatforgalmat a kecskemétiek közül. Az ugyancsak Szegedről Kecskemétre elszármazó Tót Éliás Antal nevű testvére, aki először az 1562-es defterben szerepel, ez év június 25-én két társával, Ambrussal és Kovács Gellérttel 245 marhát vámoltatott Ráckevén. Az ötvösökkel, más kézművesekkel, kereskedőkkel, fuvarosokkal, a juhosgazdákkal, a pásztorokkal és a tőzsérekkel kapcsolatos adatokból arra lehet következtetni, hogy nem a legszegényebb szegedi lakosok költöztek az 1550-es évek elején Kecskemétre, hanem a vagyonosabb kézműves —kereskedő — fuvaros polgárok és állattenyésztő — tőzsérkedő cívisgazdák. Remélhetően újonnan előkerülő magyar és török források tovább fogják bővíteni ismereteinket a Kecskemétre menekülő szegediekről. Azonban a már ma ismert adatokból is megállapítható, hogy a messze földön híres állattenyésztési, iparűzési és kereskedelmi tradíciókkal rendelkező szegedi polgárok jelentős előrevivő hatást gyakoroltak Kecskemét fellendülő gazdasági életére a XVI. század közepe táján, s egyben számottevő mértékben