Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

ja jól felhasználható a hódoltsági Kecskemét népesedési viszonyainak forrás­kritikai vizsgálata folyamán. A fejlett Duna—Tisza közi állattartó mezővá­ros, éppúgy magába szívta ezekben az években a környék menekülő falusi pa­rasztságát, mint ahogy az erős dunántúli végvár mezővárosa is sok földön­futót befogadott (a következő évben, 1552-ben —sikertelenül —mégis ost­romolta a török Szigetvárt). Az alábbiakban közöljük a szigeti házösszeírás azon adatait, melyeket a kecskeméti defterek népesedésstatisztikai-demog­ráfiai aspektusú elemzésekor a leginkább figyelembe kell vennünk. 56 1. Sziget mezőváros 100 házat, 371 famíliát, 1344 lelket számlált. 2. Egy családra átlagosan 3,6 fő, 1 házra 3,7 család, vagyis 13,4 fő jut. 3. A partrilineáris nagycsaládok száma: 6 (1-nél volt unoka). 4. A családok 43,1 %-a, az összlakosság 57 %-a teljes biológiai családban élt, melyekhez esetenként rokonok, szolgák is tartoztak. 5. Аг összes család 42,3 %-a valamilyen töredékcsaládot képezett, ezekben élt a népesség 27,9 %-a. 6. Összesen 275 családban regisztráltak 581 gyermeket (az összlakosság 42,3 %-a). 7. A gyermekkel rendelkező famíliák átlagos gyermekszáma: 2,1 fő, az összes családra jutó gyermekátlag: 1,5 fő. 8. Fiú: 289 fő, lány: 285 fő (7 gyermek nemét nem ismerjük). 9. Összesen 80 háztartásfő tartott (21,5%) 144 nőtlen szolgát (a népesség 10,7 %-a). . 10. Hét bérmunkás család (22 fő) tette ki a családok 1,5 %-át, a népesség 2 %-át. 11. A legszegényebb (mendicans) családok száma: 15(4%,) ezekben élt az összlakosság 2,7 %-a. A kecskeméti török defterek szerint 1546-tól 1559-ig alig változott az összeírás alá kerülő férfiak száma, az egészen minimális növekedés elha­nyagolható. Viszont az arányokon belül jelentős eltolódások következtek be : az adózók testvéreinek és szolgáinak rovására csaknem másfélszeresére gya­rapodott a háztartásfők és fiaik száma. Viszont 1559—1562 között, alig három esztendő leforgása alatt az összeírtak számában nagy változás állt be: 1562-ben másfélszer annyi férfit regisztráltak, mint a korábbi összeírás idején. A növekedés döntő mértékben az adózóknál összeírt fiúk számának emelkedéséből adódott, mely egészen rendkívüli mérvű volt, 350 százalékos! Ez a tendencia megfigyelhető a többi mezővárosnál is : 1546-ban még csak 521 fiút regisztráltak a 14 budai hászvárosban, majd 1562-ben már 1343-at, 56 Az adózó háztartásokról lásd H. Veress Éva, N. Kiss István, Szakály Ferenc, Juhász Lajos, Dávid Zoltán, Kosáry Domokos, Takács István és Kováts Zoltán kutatási eredményeit, továbbá: MÉSZÁROS L. —HAUSFAT­TER K., 1974. 1. sz. 112^120., 2. sz. 21:!—35.

Next

/
Oldalképek
Tartalom