Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

zatot adni arra az érdekes jelenségre, hogy az előbbiekben miért tudott egyetemessé válni a református vallás, s miért nem az utóbbiban ? Először Kecskeméten is Luther tanai terjedtek el, de a reformáció kezdetéről nincsenek adataink. Mivel Tolnán és Ráckevén is csak az ország középső területeinek török megszállása után, az 1540-es évek közepe táján kezdett tért hódítani a reformáció német, lutheri irányzata, feltehető, hogy Kecskemét népe is az 1540-es években került közelebbi kapcsolatba az új hitvallással. Mint más mezővárosokban, akként Kecskeméten is a világot járt kereskedők, tőzsérek, hajcsárok és más fuvarosok, „árus emberek" vihették meg az új eszmék hírét, melyeket azután a külföldről hazatért prédikátorok, iskolamesterek kezdtek tudatosan elterjeszteni a nép soraiban. Még ma sem tudjuk teljes bizonyossággal, vajon kik hirdették elsőként a Luther által megreformált evangélium új igéit Kecskeméten. Hornyik nyomán a kutatók egyöntetűen egy Bálint és egy Máté nevű papról beszélnek a XVL század közepén, sőt némelyek felvetik az 1521-ben Krakkóban tanuló Kecskeméti Mihály elsőségét is. Ezek a feltevések kevéssé tűnnek reálisnak, lévén hogy Kecskeméti Mihály protestáns prédikátorként sohasem szerepel Kecskeméten, s a korabeli török adóösszeírások sem tudnak ilyen nevű kecskeméti papokról. Az állítólagos Máté pap személyének a ráckevei Skarica Mátéval való azonosítása pedig minden reális alapot nélkülöz. Skarica ugyanis csak iskolamesterként járt Pesten, Jászberényben, Ráckevén és Gyöngyösön, ám Kecskeméten sem rektor, sem prédikátor nem volt. Amikor 1572 tavaszán hazatért szülővárosába hosszú nyugat-európai tanulmányútjáról, Ráckeve református magyarsága megválasztotta az akkor elhunyt Szegedi Kis István lelkészutódjának. így Skarica Máté 1572-től egészen haláláig, 1591-ig Ráckeve református prédikátora volt, aki a Csepelszigeti kereskedő-mezővároson kívül sehol sem folytatott lelkészi tevékenységet.

51 A török defterekben a század közepén három pap szerepel : István, Márton és megint István. 1546-ban az első két személy szerepel, de egyiküknél sincs feltüntetve a családi állapot. Ez a török összeírási szisztéma szerint azt jelenti, hogy nőtlen katolikus papok voltak. 1559-ben már csak István élt közülük, de családi állapotát továbbra sem tüntette fel az írnok. Viszont az időközben elhunyt Mártonról feljegyezte, hogy utóbb megnősült. Nyilvánvaló tehát, hogy Márton időközben áttérhetett a lutheránus vallásra, s mint ilyen, családot alapított. 1562-ben már egyetlen papot sem említ a defter, noha bizonyos, hogy ekkor már protestáns prédikátor és katolikus plébános 51 TÓTH B., 1967.13—56.; MAKKAIL, 1958.101—4.; HORNYIK, 1861.11.116.; KRAJNYÁK, 1961.22— 23.; NAGY I., 1823. 87.; SZILÁDY Á., 1883. III. 286.; MÉSZÁROS L., 1972. 307—15.