Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

fel a tanítókat, rektorokat, s közpénzből tartottak fenn az intézményt. Ma­ga az iskola a református egyház fennhatósága alá tartozott, a tanítók az egyházi zsinatokon hozott artikulusok szerint végezték tevékenységüket, melyet a helybeli prédikátor és az egyházkerület szuperintendense (püspöke) ellenőrzött. Ez időben Kecskemét és az egész Duna—Tisza köze a kevi szuperintendentia (ráckevei püspökség) kebelébe tartozott, melyet Szegedi Kis István ráckevei református püspök szervezett meg 1563-ban. 48 A kecskeméti iskola és egyben az új reformációs kultúra alapvető, leg­fontosabb támaszát a mezőváros gazdag marhatőzsérei, lókereskedői, pusztabérlő záhingazdái, „árus emberei", vállalkozó szellemű üzletemberei, jómódú iparosmesterei és a világi pályákon működő deák-értelmiség képez­te. „Elsősorban ezeknek volt módjuk arra, hogy szülővárosuk régi latin iskolájában tanuljanak. Ezek állottak eleven összeköttetésben az ország többi városaival, s nekik volt lehetőségük megismerkedni a hazai időszerű művelődési eszményekkel. Jelentős részük világlátott ember is volt, s Európa főbb szellemi gócpontjaiban megfordulva, a kor nagy szellemi mozgalmaival kapcsolatba jutott, ők alkották azt a befolyásos és haladó gondolkodású réteget, mely rokonszenvvel kísérte a humanista erőfeszítéseket, és magáévá tudta tenni a vallási élet racionalizálására irányuló törekvéseket. Ez az osztály volt érdekelve eszményei szolgálatára egy tanintézet működtetésé­ben, s e célra képes, de hajlandó is volt magát anyagi áldozatokra elkötelez­ni." A nagy állattartó mezőváros gazdag kereskedőrétege anyagi javaira és politikai vezető hatalmára támaszkodva, maga mellé tudta tömöríteni Kecskemét parasztpolgári társadalmának többi csoportjait is az ismeret­szerzés alapvető bázisaként funkcionáló iskoláztatás megszervezésében és fenntartásában. Magáról az iskolaépületről csak azt tudjuk, hogy az Oskola utcában állt, de beosztása nem ismeretes. Amennyiben csak helybeliek látogatták, úgy minden bizonnyal a mester lakásáról és a tantermekből állhatott, viszont ha a Duna—Tisza köze más helységeiből is tanultak falai között, abban az esetben itt helyezkedhettek el a bentlakó diákok kamrái is, vagyis az iskolá­hoz kollégium is tartozhatott. Tekintve, hogy a Duna—Tisza köze széles síkságán mindössze Ráckevén, a „három városban" és Szegeden működött középfokú oktatási tanintézet, bizonyosra vehető, hogy Kecskeméten is tanultak máshonnan származó diákok. Ilyeténképpen a kecskeméti közép­iskola már a XVI. század közepétől az Alföld egyik igen fontos kultúr­centrumaként működhetett, mely eredményesen szolgálta a reformáció és 48 VÁNYI F., 1926. 443.; BENEDEK M., 1963. 613.; HORNYIK, 1861. II. 119—120.; GOMBÁNÉ LÁBOS 0., 1973.195—210.; KRAJNYÁK, 1961. 23.; Kathona G., 1974.19—31. (Tolna); 90—116. 117—144. (Ráckeve) MOKOS Gy., 1901. 1—79. ; MÉSZÁROS L., 1972. 307—15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom