Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

A két összeírás közül a szolgatartás szempontjából az 1546-os adatok a mérvadók, mivel 1562-ben csak esetlegesen, itt-ott vették jegyzékbe a pásztorokat. Kecskemét szolgatartásának és egyben erős társadalmi differenciálódásának mértékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1546-ban a szolgák száma elérte az adózó háztartásfők egyharmadát (33,8 %-át), s ebben az esztendőben a 14 haszváros szolganépességének szintén egyharmad része (34,9 %-a) e nagy állattenyésztő Duna—Tisza közi mezővárosban dolgozott. Bizonyos fokig utal a zselléresedés mértékére a különféle adókat fizető, illetőleg adózásra képtelen családfők száma is. A korábbi magyar és új török adóügyi rendelkezések értelmében állami fejadót (dzsizjét, harácsot) és földesúri kapu-adót csak az egész jobb ágy telekkel, illetve 6 forint (300 akcse) évi jövedelemmel rendelkező családfők és önálló keresetű nőtlen hozzátartozók voltak kötelesek fizetni. A többiek legfeljebb csak az általuk termesztett növények után fizettek tizedet. Ilyeténképpen a fejadót (és kapu-adót) fizető módosabb adózók, valamint a csupán termény tizeddel (vagy semmivel sem) adózók számának különbsége jelzi a szolgák és a középrétegek közt elhelyezkedő házas és hazátlan zsellérek, napszámosok számát, akik zömmel, időlegesen szintén bérmunka vállalására kényszerültek. 1546-ban Kecskeméten 200-an fizettek földesúri kapu-adót, és kívülük még jegyzékbe vettek 72 teljes nevű háztartásfőt, ők tehát nem rendelkeztek a 6 forintos adóalappal, s így harácsot, kapu-adót sem fizettek. Lehet, hogy tizeddel ők is adóztak, de erre nincs bizonyíték, lévén hogy tized-defter nem került elő még a kecskemétiekről. Eszerint a kecskeméti háztartások egynegyed része (26,5 %-a) házas vagy hazátlan zsellérekből tevődött össze. A szolgákat is beszámítva, 1546-ban 364 keresőt írtak össze Kecskeméten. Ebből 92 fő volt a szolgák, pásztorok száma (25,3%), és 72 fő tartozott a zsellérekhez (19,8%). Az adatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy a kereső férfinépesség csaknem felerésze (45,1 %-a) zsellér- és szolgasorban élt, azaz teljes egészében vagy csak időlegesen bérmunkából tartotta fenn magát. Kecskeméten tehát éppúgy jelentős mértékben előrehaladt a polgári munkaerő-viszonyok irányába mutató társadalmi differenciálódás, a zselléreskedés mértéke, mint Debrecenben, Szegeden, Tolnán, Ráckevén és más nagy hódoltsági mezővárosokban. így Kecskeméten is adva volt a polgári jellegű mezőgazdasági termelőmunka két alapvető feltétele: a termelési eszközöktől megfosztott bérmunkások népes tábora, valamint a záhingazdák, tőzsérek kereskedelmi tőkéje, mely lehetővé tette a megfelelő nagyságú termőterületek, puszták kibérlését, megműveltetését, hatalmas állatcsordák legeltetését. így vált lehetővé az állattenyésztés területén a nagymérvű árutermelés, melyhez biztos hátteret szolgáltatott a nyugati piachálózat