Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

temberben csak a 7,3%-át. Októberben ismét nó'tt a volumen, Kecskemét polgárai hajtották a vámhelyekre az állatok több mint egyharmad részét. Ebben az évben tehát a nyári hónapokban messze Kecskemét tőzsérei vámoltatták a legtöbb szarvasmarhát, nekik ez volt a főszezonuk. Viszont — különösen szeptemberben — ősztől ismét a ráckevei tőzsérek vették át a főszerepet. A nyári és őszi hónapokban Kecskemét kereskedői mintegy 14 520 forint értékű marhaállományt hajtottak a vámhelyekre, s onnan a nyugati piacokra, Bécs és Velence irányába. Ráckevétól — Lóréven átkelve a Nagy-Dunán — egyaránt vezethetett útjuk délre, Földvár érintésével Szigetvár irányába, vagy pedig nyugatra, Székesfehérváron áthaladva Magyaróvár és Bécs felé. Valószínű, hogy inkább erre tartottak, hiszen a két vámjegyzék elején levő feljegyzés is úgy említi Székesfehérvárt, mint amelyen áthaladnak és újabb vámilletékre már nem kötelezhetők a tőzsérek marhacsordái. Természetesen Fehérvár érintésével is rátérhettek a Velence felé vezető dél-dunántúli utak valamelyikére, a Balaton északi felének megkerülése után. A ráckevei révtől mind a földvári, mind pedig a fehérvári irányban való marhahajtásról maradtak fenn egyéb konkrét adatok, így mindkét hajtási iránnyal reálisan számolnunk kell. A két vámhely marhaforgalmának kilenctized részét a Duna—Tisza közéről kiinduló hajtók bonyolították le. Tiszántúli tőzsérek egyáltalán nem szerepelnek, ők mind Vácott vámoltatták csordáikat. A Földváron és Ráckevén áthaladó marhakereskedelem túlnyomó részét Ráckeve és Kecskemét tőzsérei monopolizálták. A két másik Duna—Tisza közi mezőváros, Szeged és Solt itteni marhaforgalma nem számottevő, jóval elmaradtak a második helyen álló Kecskemét mögött is. A szegediek inkább Vácott vámoltattak. Sajnos a két töredékes elszámolásból nem állapítható meg, hogy Kecskemét tőzsérei melyik réven hajtották át állataik zömét : Ráckevén-e, vagy inkább Földvárnál? Azonban az 1546-os és 1562-es tahrir-defterek vámtételeiből mégis inkább arra következtethetünk, hogy a kecskemétiek zömmel a ráckevei vámhelynél fordultak meg. Ekkor Ráckevén csak az áruvám összegét tüntették fel (151 954 akcse), lévén hogy 1559-től az itteni állatvám (marha-, ló- és birkavám) összege is a váci mukátaához tartozott. Viszont a szintén idecsatolt Dunaföldváron megadják a vám teljes összegét: 74 833 akcsét. A település adójaként 62 216 akcsét számoltak el, a kincstári fejadó nélkül. Viszont az egyes adótételek összege mindössze 33 575 akcsét tesz ki! így nyilvánvaló, hogy a különbözet — 28 641 akcse — lényegében a 74 833 akcsés vámtétel földesúri adóhoz tartozó részét, azaz az áruvámot jelenti, melyet továbbra is a földvári kincstári adó- és vámszedők kezelték. Tehát 1562-ben Földvár vámjából 46 192 akcsét tett ki az állatvám, 28 641 akcsét az áruvám összege. Egészen nyilvánvaló, hogy a két töredékes vámnapló