Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
a század utolsó évében a mezővárosi önkormányzat élére került. Ő különben a legmódosabb, legtekintélyesebb mesterek egyike volt, aki 1569—1590 között többször betöltötte a céhmesteri tisztséget is. A mintegy két tucat eddig ismert szűcsmester közül csak mindössze egy nem viselte foglalkozása nevét: Békés Bertalan, de a többit kivétel nélkül Szűcs néven említik az adóösszeírások és a szűcsöknek adott török védlevelek. Ez szemléletesen bizonyítja az egyes foglalkozások és a vezetéknevek egybeesését az adott korban. Megfigyelhető a keresztnevek azonossága is több esetben (Jakab, Balázs, Ferenc, Gergely, István, Máté, Péter, Mátyás, Miklós). Ezeknél feltehetően rokoni kapcsolat állt fenn, mint ahogy Szűcs Márton András nevű nőtlen fia a század végén már adózó háztartásfőként szerepel, s Szűcs Mátyás fia, János is önálló mesterember lett 1562—1569 között. Az ipar tehát a szűcsöknél is általában a családon, rokonságon belül öröklődött nemzedékről nemzedékre, s a mesterek féltve Őrizték mesterségük monopóliumát. Nőtlen fiúkat csak az 1562-es adóösszeírás tüntet fel, s bizonyára nem véletlen, hogy az akkor jegyzékbe vett 4 szűcsmester közül már háromnak a háztartásában (műhelyében) feljegyeztek 1—1 (inast vagy méginkább serdülő legényt), akik közül kettőt később meg is találunk önálló iparosként a kecskeméti szűcsök védleveleiben. A szűcsök céhe alig két évvel az ötvöscéh megalakulása után jött létre. Lehetséges, hogy az ötvösök példája is serkentően hatott a szűcscéh megszervezésére. Lényeges különbség azonban köztük az, hogy az ötvösökkel ellentétben a szűcsök már nem idegenből, másik mezővárosból kérték kölcsön szabályzatukat, hanem Kecskemét magisztrátusától kapták céhlevelüket. Kérésükre Nagy Péter főbíró 1559-ben kiállíttatta a privilégiumlevelet, a helyi szűcsipar „nagyobb erősségére". A mezőváros tanácsa tehát alig két év leforgása alatt két új céh megalapításánál is „bábáskodott", mert ez egyrészt neki is anyagi haszonnal járt, másrészt a céh szilárd szervezeti keretei jóval nagyobb lehetőséget biztosítottak a városvezetés számára a kézművesek és rajtuk keresztül a kézműipari termelés ellenőrzésére, mint korábban az egyes kistermelők esetében. 25 A szűcscéh élén két céhmester állt, akiket szintén évente, Szent György napján (április 24-én) választottak a szúcsmesterek maguk közül. A céhmesterré választásnak itt is elengedhetetlen feltétele volt a „jámborság", az erkölcsös életmód, a vallásosság, a közmegbecsülés. Az ötvösökhöz hasonlóan a szűcsök céhmesterei is esküt tettek a céhtörvények és más rendel25 1546, 1562: KÁLDY-NAGY, Kanuni. .. 1971. 328—35.; 1559: KÁLDY-NAGY, A budai . . . 1977. 335* esz.; a többi: HORNYIK, 1861. II. 283. (1569), 284. (1580), 286—7. (1590), 47. (1600).; Ráckevéról: „Öregbedék csak habos homokom,/Ki mostan is szomszéd pusztaságom". (SCARITUS, Kevi.. . 1581. — OSZK. Fol. Hung. 2904. 5.; MÉSZÁROS L., A magyarországi. . . Kzt. 1975. 164—8.; FEKETE L.—NAGY L., 1973. 367—9.
