Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
idő tájt még pozitív szerepét is a minőségi munkavégzés szigorú követelményei által behatárolt egészséges konkurrencia lehetővé tételében, melyből viszont a céhen kívüli iparűzőket teljesen kirekesztették. A céhartikulusok igen értékes közlései plasztikusan elénk vetítik a XVI. század közepi kecskeméti ötvösök életét. Mint a rendelkezésekből láthatjuk, többek között pecsétet, pecsétgyűrűt, pecsétnehezéket, poharat, kannát készítettek az ötvösmesterek ezüstből, aranyból. A század végi feljegyzések szerint a dúsgazdag záhingazdáknak és a török előkelőségeknek még különféle művészi kivitelű értékes tárgyakat, köztük ezüstből készült botokat, ezüstcsákányokat, aranyozott szablyahüvelyeket is „míveltek". A 15 éves háború után is éltek a mezővárosban ötvösök, akik 1625-ben Bakos János főbíróval megerősíttették az 1557-es céhlevél „örök", „állandó" articulusait. 24 A szűcsök céhe Az ötvösökhöz hasonlóan a kecskeméti szűcsökről is több értékes forrással rendelkezünk. Ilyenek a török adódefterek, az 1559-es céhlevél és a török védlevelek. Adataikból körvonalazni lehet a szűcscéh szervezetét, a szűcsök munkáját, a juhtenyésztéshez fűződő kapcsolataikat, a szabókkal folytatott permanens viszálykodásukat, konkurrenciájukat, s nem utolsó sorban sok szűcsöt név szerint is megismerünk közléseikből. A török defterekből fény derül arra is, hogy a céh megalakítása csak a máshonnan ideköltöző mesterek szorgalmának eredményeként vált lehetővé, hiszen az 1559-ben Kecskeméten regisztrált 6 szűcsmester mindegyike 1546 után menekült a fejlődő mezővárosba, valószínűleg a hadjáratok által leginkább sújtott Duna—Tisza közi, Temes és Maros vidéki falvakból. 1546-ban csak egy szűcsmester élt Kecskeméten, de 1559-ben már sem ő, sem szolgája nem volt az élők sorában. A szűcscéh megszervezésére így a külső személyi feltételek és a termelés alapját képező juhtenyésztés (irha, báránybőr) szerencsés találkozásával kerülhetett sor. Mielőtt rátérnénk a szűcscéh viszonyainak ismertetésére, először tekintsük át a kecskeméti szűcsök személyével, számával kapcsolatos adatokat. Már a XVI. század második feléből mintegy két tucat szűcsmestert ismerünk név szerint az 1546-os, 1559-es, 1562-es kecskeméti tahrirdefterekből, az 1569-es, 1580-as, 1590-es török védlevelekből, valamint a századvégi mezővárosi jegyzőkönyvből. A különböző években egyazon néven szereplő szűcsök feltehetően azonos személyeket jelölnek. íme, az eddig ismert szűcsök névsora az időpont rendjében! 24 HORNYIK, 1927. 82.; HORNYIK, 1861. II. 165.; KRAJNYÁK, 1962. 18.; HECKENAST G., 1963. 19—21.; KATHONA G., 1958. 265—80.; EPERJESSY K., 1971. 50, 279.
