Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese
teles a város minden ellenszolgáltatás nélkül egy éves korban átadni az államnak. A sors iróniája, hogy a két anya után csak kancacsikók estek. 1934. április 20-án a város egyezségre lépett az állammal, amely szerint az kötelezettséget vállalt az iránt, hogy a bugaci ménes törzskönyvezett kancáitól származó, tenyésztésre alkalmasnak minó'sített minden méncsikót 3 éves korban darabonként 2400 pengőért megvásárol. Ekkor jutott el a bugaci ménes odáig, hogy 42 kancája közül a törzskönyvelő bizottság 25-öt alkalmasnak talált az állam részére történő méncsikónevelésre. Ugyanakkor a korábban (1926—27) Mezőhegyesről és Tatáról vásárolt 3 angol ós 3 arabs kanca közül csak 1—1 darab bizonyult alkalmasnak. Nag t y jelentőségű volt a ménesre nézve az is, hogy 1939-ben az állam 8 méncsikót vásárolt meg egyszerre darabonként 2400 pengőért, és hogy ugyanebben az évben a 8 közül 4 csikó a Mezőgazdasági Kiállításon csoportdíjat és elismerő oklevelet kapott. Nem kétséges, hogy ezt az eredményt a környezeti adottságokon kívül a genetikai szempontok figyelembe vételével, valamint az istállózásnak és az abrakolásnak a fél rideg tartással való társításával érték el. így alakult ki a bugaci ló típusa. A bugaci ménesből származó csaknem minden lovon feltalálható — amint Gaál József írja — mint külső tulajdonság a széles, erős szügy, kis testmagasság, nagy testmélység, könnyű, finom csontozat és sok nemesség; mint belső tulajdonság pedig az edzettség, kitartás és igénytelenség. A létszámot illetően a főtörzskönyv feljegyzésein kívül írásos közlések nem állanak rendelkezésünkre. Ott 102 kanca szerepel, amelyek közül 96 félvér és 6 huzul telivér. A 96 félvérből eladtak 29 darabot, 11 pedig elhullott, A 6 huzul közül 3 eladásra került, 1 elhullott. Maradt tehát 56 félvér és 2 huzul kanca. A veszteségek és értékesítések után —- Gaál József szóbeli közlése szerint — a törzskönyvelésre nem kerültekkel együtt körülbelül 90 kanca, 25—30 drb. 3 éves, 75—80 drb. 1—3 éves csikó lehetett a ménesben 1944 őszén. A kancákat és a méneket először Előszállásra, majd Lovász patonára menekítették. Ennek ellenére az egész ménes a reá vonatkozó iratokkal együtt veszendőbe ment. De a részletek ismerete nélkül ennek és a korábbi méneseknek reánk maradt adatai alapján is megállapíthatjuk, hogy századokon át anyagi javakhoz, társadalmi megbecsüléshez, erkölcsi tőkéhez juttatta Kecskemét városát a ménestartás. Az állattenyésztés és azon belül a lótenyésztés, a ménestartás is egyik forrásterülete volt azoknak az anyagi javaknak, amikből élünk és eszköz azoknak a szellemi javaknak a felszínre hozásához, amikért élünk, illetve amikért érdemes élnünk.
