Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese

con 1—1, Pusztaszeren pedig 11 ménes nyaralt, a 1.5 ménesben 2869 lóval.

72 Ugyanakkor a bérelt puszták száma már jelentékenyen megfogyatkozott. Amíg 1702-ben a kunok 23 és a megye 11 pusztáját, összesen 34 pusztát árendált a város, addig a jászkunok megváltakozása, a redemptio (1745) után 1751-ben a 10 megyei puszta mellett már csak három és fél kun puszta volt a város kezén.

73 Súlyosbította a helyzetet a juhok számának rohamos emelkedése is. Amíg 1720-ban 7868 juhot és kecskét írtak össze adó alá, addig 1757-ben már 57 243 juh és kecske szerepel az összeírásban.

74 Ha figyelembe vesszük, hogy az összeírásban csak az adóköteles állatokról, ez esetben a fejős juhokról van szó, és hogy az összeírás csak bevallás alapján történt, a legelőre járó juhok számát lényegesen többre kell becsülni. A tanács részéről már ebben az időben is feltételezhetünk bizonyos elnézést, ha az 1827. január 26-i tanácsülésben ilyen utasítás születhetett meg: „Ezentúl is minden 10 darab Juhbul, a Bárányokat ide nem értvén, egy juh vétethessen adó alá, oly megjegyzéssel azonban, hogy ezen proportio tsak a Gazdákra nézve, nem pedig a Szolgálatban lévő Juhászokra értetődjön és observáltasson, mert a Juhászoknak minden ötödik Juha fel veendő lészen."

75 A puszták megfogyatkozása és a juhállomány rohamos gyarapodása legelőszűkére vezetett. A ménes helyét is az annak megszűnését követő esztendőben (1755) már a cimboraságok egyik ménese 241 lóval és két gulyája 933 marhával foglalta el.

76 Hasonló volt a helyzet országos viszonylatban is. Ilyen viszonyok között nemcsak a lovak száma csökkent, hanem azok minősége is megromlott, Ennek hátránya az osztrák örökösödési (1740—1748) és a hét éves (1756— 1763) háború során hadászati szempontból is nyilvánvaló lett, Már korábban is III. Károlyt hasonló tapasztalatok késztették a kopcsányi ménes megalapítására (1716).

77 Ebben az időben a lovasságnak a háborúban döntő jelentősége volt és így a lóállomány szaporítása és minőségi átformálása országos, sőt birodalmi érdeknek látszott. A legfelsőbb szervek rendeletei és intézkedései egymás után láttak napvilágot. Már 1766-ban a magyar királyi udvari kancellária körlevélben hívta fel a figyelmet a lótenyésztés jelentőségére. Majd Mária Terézia és II. József egymást követő rendeletei (1776, 1777, 1785), valamint anyagi és erkölcsi támogatásaik megindították és felvirágoztatták a „népies" lótenyésztést. Erre az időre esik a bécsi (1767) 72. Gazdaságiirafok VÍt. 1733—1778. (1755). 73. BALÁSFALVI KISS Barnabás: Kecskemét múltja és jelene. Kecskemét. 1939. 74. Conscriplio. 1720, 1757. 75. Elegyes írások. 1826—1828. (1828, 32. sz.) 70. Gazdasági iratok VII. 1733—1778. (1755.) 77. HANKÓ Béla: A magyar háziállatok története. Budapest, 1954. Müveit Nép Könyvkiadó. 85. 1.