Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese
Gulyák és juhnyájak mellett minden bizonnyal ménesek is járták a legelők végtelenjét. A Zsigmond király 1423-ban kelt oklevelében 5 említett „Csődörhomoka", a mai Méntelek is abban az időben nyilvánvalóan méneslegelő volt, Az erdős foltok, a cserjék, a bozótok védték az anyaföldet a Naptól, széltől, vihartól. Oltalmuk alatt buján tenyészett a homok fűtakarója, a dús legelő gyepszőnyege bőséges táplálékul szolgált az állatok ezreinek. A gunyhó az embernek, az erdők, a ligetek az állatoknak adtak enyhhelyet. Ridegen élt az állat, ridegen élt a pásztor. A határ osztatlan volt. Az itt élő emberek jövedelmének jó részét a baromtenyésztés mellett a lótartás adta még akkor is, ha a lovak tömege, a ménesek nagyobb része a közösség, a város birtokában volt. Az állomány megoszlására vonatkozólag azonban számszerű adataink nincsenek egészen a XVII. század közepéig. Az 1439. év lényeges változást hozott a kecskemétiek életében. Erzsébet királyné ebben az évben zálogosította el Kecskemét adójövedelmét és Csongrádot mindenestől 2500 forintért a Kátai testvéreknek. 6 Ettől kezdve földesurak jobbágyai lettek a kecskemétiek is. De korábbi önállóságukat, amit joggal nevezhetünk kiváltságnak, törés nélkül meg tudták őrizni új uraikkal szemben is. A földdel és a vele járó javadalmakkal (beneficium) pénzbeli ellenszolgáltatás (census) ellenében a közösség nevében a város vezetősége szinte szabadon rendelkezett. Pénzes kert, káposztáskert, szőlő', erdő került a kecskemétiek tulajdonába, és városadománya-föld, élő föld (szántó), legelő, telelő, nyaraló bérlői lehettek a lakosok. 7 8 9 Ilyen lehetőségeknek megvolt az évszázadokon át kialakult szokásjogi fedezete. A gazdasági alapot pedig különösen korábban legnagyobb részt az állattenyésztés adta. Magának a városnak, mint polgári közösségnek, saját gulyáin és juhnyájain kívül ménesei is voltak. Városi ménesről először az 1677. évi egyik számadáskönyvben 10 történik említés. A ménes alapításáról, annak kezdetéről adataink nincsenek. Feltételezhetjük azt is, hogy a város ménese a legrégibb időktől kezdve folyamatosan fennállott. Az esetleges későbbi kezdetére vonatkozólag bizonyára képet alkothattunk volna magunknak az akkori tanácsi jegyzőkönyvekből. Ezeket azonban a második világháború végén a Koháry-majorba menekítették, és azok onnan eltűnve valahol — reméljük — lappanganak. A hiányosan megmaradt számadási könyvek és egyéb levéltári iratok alapján mégis legalább vázlatosan képet 5. HORNYIK János: Kecskemét város története. I—IV. k. 1860—1866. (I. k.,211. l.,5. sz. oklevél). 6. Ugyanott. I. k., 207. 1., 6. sz. oklevél. 7 HORNYIK János: Kecskemét város gazdasági fejlődése. Kecskemét, 1927. 70. 1. 8. SZABÓ Kálmán: Kecskeméti tanyavilág. Kecskeméti Lapok kiadása. 16, 29, 33. 1. 9. PAPP László: A kecskeméti tanyatelcpülés kialakulása. Szeged, 1930. 99—101, 109. 1. 10. Számadáskönyv. 1077, 56. 1.
