Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

2. Azt olvastuk, hogy 1587-ben lakott helyek: a) Törtei b) Kara c) Lajos d) Mizse

72 e) Szabadszállás f) Kocsér g) Kerekegyháza h) Kisszállás i) Ferencszállás h) Fülöpszállás MÁSODIK FEJEZET A KISKUNSÁG TÉNYLEGES HELYSZÍNRAJZA ÁLTALÁBAN A kecskeméti és a solti járás között középen húzódik végig tizennégy mérföld hosszúságban, ha hosszanti kiterjedését felbecsüljük. Lacháza ugyanis három mérföldre van Szentmiklóstól; innen Izsák Pest megyei falu négy mérföldre, majd utána Majsa

73 háromra, Majsa pusztán túl pedig Dorozsma falu négyre. A szélessége változó; ugyanis, amíg a végeinél, Lacházánál és Dorozsmánál alig egyetlen mérföld, addig a közepe táján hol három, hol négy, sőt helyenként meghaladja az ötöt is. A mezei pusztaságok és a szélesen elterülő táj egyaránt sík. Erdeje semmi sincs, hanem fű és alom szolgál tüzelésre. Itt-ott jelentéktelen bozótokat találunk, de kisebbeket annál, hogy tüzelésre és építkezésre alkalmas legyen. Vizeket nem látni erre, legfeljebb ásott kutakban forrásokat és egy nádas mocsarat Halas mezővárosnál. A talaj nagyobbrészt homokos és terméketlen, csak itt-ott kevert és kissé porhanyós, alkalmas szőlőnek és gabonának. Bőven állnak rendelkezésre az állatok legeltetésére alkalmas kietlen pusztaságok. Ugyanis a már rég elhagyott falvak a hajdani lakosságnak csak a nyomát mutatják. Ezeket azonban — igen kis részüket kivéve — mégsem a kunok, hanem más, idegen szomszédaik bérlik. Különben azok, akik szívesen viselik a kun nevet, magyarok, részben katolikusok, részben és főleg reformátusok. Több, mint hat helység lakatlan. Az első, amelyet felkerestünk: 72. A kettő egyesült Lajosmizse néven. 73. Ma Kiskunmajsa