Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
ROMSICS IGNÁC Az áprilisi tanácsválasztások Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében — az egzakt források tükrében
és melyek maradtak távol a választásoktól ? Biztos, hogy a hagyományoknak és a szokásrendnek megfelelően jelentős részben nők. Ugyanakkor a tanácsok összetételének tárgyalásakor látni fogjuk, hogy a települések több mint felének tanácsszerveiben nők is helyet foglaltak. Másrészről ha feltételezzük is, hogy egyetlen nő sem választott, a 40 település közül 30-ban még akkor is 1—22%-nyi férfilakosság távolmaradásával kell számolnunk. Tehát a közel 2/3-os „hiány" teljes egészében nem magyarázható a „gyengébb nem" passzivitásával vagy politikai iskolázatlanságával. A felvetett kérdésekre egzakt választ nem tudunk adni, mert a választókról nem készült vagyoni vagy foglalkozási kimutatás, statisztika. A százalékos főarány településtípusonkénti, ill. tájegységenkénti bontásából azonban — legalábbis hipotetikus jelleggel — következtethetünk a választók összetételére, mert a településtípusok és tájegységek osztálystruktúráitságáról van némi képünk. Ha a 40 helység arányait településtípusonként 6 bontjuk, és a részeredményeket összesítjük, azt kapjuk, hogy az 1920-as össznépességnek városokban 20,37 %-a falvakban 17,82%-a szavazott. A 2,45 %-os eltérés nem túl nagy, kis számokról lévén szó mégis azt jelenti, hogy az ipari munkásság valamivel stabilabb résztvevője lehetett a tanácsválasztásoknak, mint a nem kizsákmányoló agrárrétegek. Az igazi különbségek azonban akkor tűnnek elő, ha a Duna—Tisza közi parasztkisiparos városok és a főváros környéki komoly gyári munkás tömegeket is befogadó városok 7 közötti összehasonlítást is elvégezzük. A differencia: 10,31%. Pest környéki városok : 25,53% Duna—Tisza közi városok: 15,22% 6. A települések városokra és falvakra bontásánál nem a helységek korabeli közigazgatási státuszát, hanem GERGELY András településtörténeti tanulmányának (Települések, lakások és lakóik a századforduló Magyarországán = Történelmi Szemle. 1971. 14. évf. 3—4.sz. 406—441. old) a kategorizálását vettük alapul azzal a módosítással, hogy választóvonalként nem 5, hanem 6 000-es lélekszámot állapítottunk meg. A korrekcióra azért volt szükség, mert egy 5 000-es határ esetén több olyan solti és homokhátsági kimondottan falusi, tanyás település is a város kategóriájába esett volna, amelyeknek foglalkozási struktúrája egyértelműen falusi jellegű volt. 7. Duna-Tisza köze alatt a kb. Cegléd—Csepel-sziget vonaltól délre eső területet, tehát a ráckevei, alsódabasi, abonyi, kunszentmiklósi,kiskunfélegyházi, dunavecsei, kalocsai és kiskőrösi járásokat értjük. Pest környékén pedig Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegye északi felét, amelynek ugyan egyik része a Duna-Tisza közéhez hasonlóan agrárvidék volt, egészében azonban kb. 15%-kai nagyobb ipar-forgalmi népességet tartott el, mint a mai BácsKiskun megye hozzávetőleges területe. (Vö.: KISS Albert: Az agrárnépességi viszonyok területi alakulása Magyarországon 1880—1960. = Demográfia. 1961. 4. évf. 1. sz. 50—90. p.)
