Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)
tásra kényszerítette az országot. A termelési szerződések, ártámogatások és a propaganda hatására a napraforgóművelés gyorsuló ütemben növekedett. 53 Az alföldön is ennek megfelelően emelkedett jelentősége. Egyik fontos termesztésterületén: a Duna—Tisza közén mellék- és köztesművelés formájában öltött nagyobb méreteket 54 , táblásán Csongrád és Jász-Nagy kun-Szolnok megyében terjedt el, valamint a korábban jelentős bihari területen. 55 A háború utáni zsírhiány és gazdaságpolitika további termesztésnövekedést eredményezett. Ez különösen az Alföld középső és délkeleti tájain éreztette hatását. Területi csúcsértékét 1949/50-ben érte el, amikor átlagosan a vetésterület 6%-ára terjeszkedett ki a napraforgó. 56 Müvelésének százalékaránya az 50-es évek elején Hajdú és Szolnok megyében volt a legjelentősebb, az országos átlagnál többet termelt Bács-Kiskun megye. 57 A Duna—Tisza közén a kiskőrösi járás lett a napraforgótermesztés egyik bázisa: 1954-ben sokhelyütt a szántó 8—10%-át birtokolta. 58 Az 1950-es évek közepe óta művelése visszaszorult, vetésterülete szinte az egész Alföldön egyharmadára esett. Tájtermesztési körzete Hajdú és Békés megye maradt. 59 Termesztésének számottevő mértéke mindmáig a dél-békési löszön maradt fenn: a sarkadi járás legtöbb községében 6—8% közötti vetésterülete révén, ami néhány községben a 10%-ot is meghaladja. Ez a terület jelenleg az országos termelés 18—20%-át adja. 60 * A történetileg egymást váltó két fontos olajosnövényen kívül az olajlen, a ricinus és a földimogyoró kisebb méretű és időszakos termesztése egészíti ki az alföldi olajosnövénykultúrát. A XIX. századi intenzív olajosnövényművelést megelőzően a világításra és étkezésre szolgáló növényi olaj egyik fontos forrását a lenmag jelentette. A korábbi évszázadokban erre a célra a rostlen magját használták fel. 61 Tulajdonképpeni olajlen termesztés csak a századforduló után alakult ki. 62 Ez ok miatt a szórványos adatok és utalások is kevés haszonnal forgathatóak a lenolajtermelés mértékének megállapításához. 53. Országos méretű alakulását I. GUNST i. m. 243. 54. Útmutató a napraforgó termesztésére, Futura. Bp. 1940. 1. — 1931—1935 között vetésterülete átlagosan 400 kat. hold. ASZTALOS—SÁKFALVI i.m. 112. 55. KEISTÁLY Aladár: Olajos növények. Bp, 1941. 7. 56. BNYEDI György: A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajza. Bp, 1964. 190. 57. Részletesebben 1. GÖRÖG László: Magyarország mezőgazdasági földrajza. Bp, 1954. 96. 58. Jelenleg csak a szántóterület 2%-ára terjed ki. ASZTALOS—SÁRFALVI i. m. 113. 59. BOTOS Lajos: A napraforgó nagyüzemi termesztése. Bp. é.n. 5. —A visszaesésben az 1967. évi gazdasági reformok is jelentős szerepet játszottak. 60. ENYEDI i. m. 197. 61. Vö. NAGYVÁTI János: A szorgalmatos mezei gazda I. Pest, 1791. 170. 62. GUNST i.m. 197.
