Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

közötti átmeneti kategóriába tartozott: falusias mezőváros volt. Lakosságuknak 65—80%-a élt az őstermelésből, 10—20%-a az iparból, kereskedelemből és közlekedésből. Arányaiban jelentéktelen volt, de létezett intelligencia. Mind az összlakosság száma, mind a település külső képe és szerkezete alapján jelentősnek nevezhető különbségek választották el az „átlag falu "-tói Kiskunhalast és Nagykőröst, különösen pedig Ceglédet is Kiskunfélegyházát. Az ipar-forgalmi Össznépesség száma ezekben a településekben már 5 és 10 000 között mozgott, s az értelmiségi lakosság száma is meghaladta — Kiskunhalas kivételével — az 1 000-et. Míg a falusias mezővárosokban az ipari munkásság száma sehol sem haladta meg az 500-at, ebben a 4 városban igen. Számuk Cegléden 1 692, Kiskunfélegyházán 1 547, Nagykőrösön 871, Kiskunhalason 610 volt. A Dél-Pest megyei ipar-forgalmi és értelmiségi lakosságnak egyaránt több mint egyharmada (35,45%, ill. 34,96%) élt ebben a négy városban. Ipari munkásság alatt persze ebben az esetben is döntően kisipari munkásságot kell értenünk. Nagykőrösön 1, Kiskunfélegyházán 5, Cegléden 6 húsz főnél több munkást alkalmazó ipari objektum volt. Kiskunhalas pedig nem is dicsekedhetett ilyennel. A parasztság aránya és különösen száma azonban még ezekben a településekben is magas volt, ami ezeknek a városoknak a sajátos településszerkezetével, a városias központot körülvevő óriásfalvakkal, ill. a több száz négyzetkilométernyi tanyavilággal magyarázható. Természetesen ugyanez a településszerkezeti sajátosság magyarázza az 5—10 000-es lakosságú mezővárosok népessége foglalkozás-szerkezeti megoszlásának erősen falusias jellegét is . (Az 5 000-nél nagyobb összlakosságú települések kül- és belterületi népességének megoszlására lásd a 18. számú táblázat adatait.) » A külterületi népesség aránya Fülöpszállás, Izsák, Kunszentmiklós, Űjkécske, Szabadszállás, Kiskunmajsa és Kiskunhalas esetében elérte, megközelítette vagy meghaladta az 50%-ot, a lajosmizsei külterületi lakosság pedig duplája volt a belterületinek. A közigazgatásilag a városokhoz tartozó külterületi népesség — szinte kizárólag parasztság — okozta, hogy a történeti Dél-Pest megyében az 5 000-nél nagyobb lakosságú városok népességének is az agrárlakosság volt a legfőbb összetevője, hogy egy DélPest megyei „átlag város"-ban 6 226-an őstermelésből, 2155-en iparból vagy forgalomból éltek, és 389-en tartoztak az értelmiséghez.